Demszky árnyékban

Bár a főpolgármester jól tűri a politikai pofonokat, mi több, az övön aluli ütéseket, az a bal-jobbos sorozás, amelyben az elmúlt hetekben volt része, őt is megrendítette. Egykor volt legközelebbi munkatársa, bizalmasa, Atkári János ugyanis nem átallotta több lapnak, rádiónak azt nyilatkozni – sőt kérni a fővárosiaktól –, hogy bárkit, csak ne Demszky Gábort válasszák meg. A főpolgármester-helyettesben – hiába tagadja – biztos van némi sértettség, hiszen a kilencvenes évek eleje óta meghatározó szereplője volt a fővárosi vezetésnek, Demszky mellett az egyik legfontosabb figura volt, lévén ő ült a pénzeszsákon. Más lapra tartozik, gyakran akkor sem emelte fel az ülepét, amikor tele volt a kassza, támadták is elegen, hogy miatta nem fejlődik, szépül a főváros. Akkortájt mindig megvédte a főnöke, ám két éve nagyot változott a világ a városháza táján is, és – máig sem tisztázott okok miatt – Demszky elvont beosztottjától minden érdemi jogkört, ezzel politikai hullát csinálva belőle.

Ám Atkári nem csak a levegőbe beszél, ő a számok embere, tehát adatokkal is alátámasztja kíméletlen vádjait. Azt állítja, a fővárosnak a rövid távú politikai érdekei miatt – azaz, hogy az idei választási év, ezért két kézzel szórták a pénzt a látványos, de kevésbé átgondolt beruházásokra – a hétéves fejlesztési tervében már 2004 végén 170 milliárdos volt a hiány, azóta ez a duplájára nőtt. Így 2008-tól nem lesz pénz oktatási, kulturális, egészségügyi, szociálpolitikai, városrehabilitációs, gyermekvédelmi fejlesztésekre. A városvezetők persze cáfolják kollégájukat, mondván, a likviditási vizsgálatok folyamatosak, nincs túlköltekezés, a költségvetés szigorú és óvatos. S bár tény, a fejlesztési tervben egyetlen budapesti fillér sem szerepel az Atkári által említett ágazatokra, uniós forrásokat használnak fel. A budapestieknek természetesen fogalmuk sincs, kinek van igaza, bár azután, hogy a kormány asszisztálása mellett pár hónap alatt az erőteljes pannon puma göthös, kivénhedt macskává változott, többségük legalábbis kissé óvatosabban fogadja a Budapest stabil pénzügyi helyzetéről szóló hivatalos beszámolókat.

Persze a főpolgármester, mint mindig, most is vérprofi módon használja ki a média lehetőségeit, ezt kár lenne tagadni. Amióta rájött arra, jól áll neki a sárga védősisak, és jól fest ollóval a kezében, nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem: megjelenik a metróalagútban, az útépítésnél, a megemelt járdaszigetek átadásánál, a villamoshernyó útnak indulásánál, az áradó Dunánál, s biztosan ott lett volna a rakparton a 20-i viharban, ha időben felnéz az égre. Az ezekre a show-elemekre épülő magabiztosság mondatja vele azt is, akárhogy támadják a ciklus elején, közepén, a végén mégis mindig megválasztják.

A nyár elejéig úgy tűnt, igaza is lesz, hiszen biztosabbnak látszott a sikere, mint az elmúlt 12 évben bármikor. Újra hatalomra kerültek a koalíciós pártok, az SZDSZ viszonylag biztosan jutott be a parlamentbe, a nagy szocialista erőlködésnek megint csak nyögés lett a vége, az MSZP most is képtelen volt önálló jelöltet állítani. A Fidesz pedig az idén is gyengén szerepelt Budapesten a parlamenti választáson, s minden épkézláb politikusa hanyatt-homlok menekült a főpolgármester-jelöltség elől; maradt nekik Tarlós István, a magát függetlenként hirdető óbudai politikus, akinek legalább a fél város nem szívesen adná át a város kulcsát.

Erre jön Atkári, s mintha már egyre kevésbé volnának meggyőzőek Demszky győzelmi jelentései.

A szerző a Világgazdaság munkatársa