Kreatív statisztika

Az elmúlt fél évben az Eurostat jelentősen felfelé módosította az 1995–2005 közötti magyar GDP-növekedési adatokat. Nem csupán az időszak halmozott GDP-növekedési adata módosult, hanem az egyes évek számai is. Az egyik legfurcsább változás rögtön 1995-ben történt: 11 évvel később úgy látja az Eurostat, hogy a korábbihoz képest kétszer gyorsabban nőtt a Bokros-csomag évében a magyar gazdaság. A korábbi 1,5 százalékos emelkedéssel szemben 3 százalék feletti volt a bővülés! Történt ez abban az évben, amikor megugrott az infláció, zömében ennek hatására két számjegyű volt a reálkeresetek és reálnyugdíjak csökkenése, és még az export növekedési dinamikája is megtört. Már a KSH akkori, 1,5 százalékos pozitív növekedési adata is irreális volt, hiszen a GDP belföldi felhasználásában 70 százalékot képviselő fogyasztás jelentős csökkenése esetén közgazdaságilag aligha várható pozitív gazdasági növekedés.

Valóban, az akkori nem kormányzati elemzések rendre 1,5 százalék körüli GDP-csökkentést jeleztek: erre jutott egymástól függetlenül a Növekedéskutató Intézet és Oblath Gábor is. A KSH és a kormány akkor azzal indokolta a pozitív gazdasági növekedést, hogy a vállalkozások készletállománya jelentősen emelkedett. Miért is kételkednénk ebben? Tényleg logikus és életszerű, hogy a megugró infláció és a 30 százalék fölé emelkedő kamatok idején, amikor a Bokros-csomag hatására megtörik az export bővülési dinamikája, a vállalkozások jelentősen növelik készleteiket.

Az Eurostat 1996-ra már több mint megduplázta a hazai GDP növekedési ütemét, miközben erre az évre is igaz mindaz, amit 1995-re láttunk. Akkor a független gazdasági elemzők közül többen – újból Oblath és a Növekedéskutató Intézet – az előző évivel azonos, 1,5 százalékos gazdasági visszaesést számítottak, a KSH újból pozitív, 1,5 százalékos növekedést, most már ez is módosult: 3 százalék felett nőtt a magyar GDP.

1997-ben viszont az Eurostat korrekciója szerint csak fele volt a GDP-növekedés a korábban számítottnál, miközben ebben az évben már újból nőttek a reálkeresetek és reálnyugdíjak. Az 1998–

2002 közötti időszak új csúcséve nem 2000, hanem 1998: a 2000. évi korábban számított 5,2 százalékos bővülést 4,8 százalékra mérsékelték, az 1998. évit 4,9 százalékról 5,5-re emelték. 2001–

2002-ben a korrekció hatására mindkét évben 0,9 százalékkal magasabb lett a GDP növekedése, 2003-ban harmadával csökkent, míg 2004-ben harmadával nőtt a korábban számítotthoz képest.

A 2004-es valóságos csodaév lett, mert az először publikált 4 százalékos bővüléssel szemben a többszöri korrekció hatására 6,2 százalékos volt a növekedés. A rendszerváltás óta először ugrott a magyar bővülés a 6-7 százalékos sávba, a szomorú népességfogyást is figyelembe véve az egy főre jutó növekedés 6,5 százalék volt. Ehhez két dolog is kellett: a KSH utólag levitte a mezőgazdasági árindexeket, ezt az Eurostat elfogadta, és még megfejelte a FISIM- (pénzközvetítés fel nem osztott szolgáltatási díja) korrekcióval.

Ez utóbbi az a korrekciós tétel, ami miatt az elmúlt 11 évben halmozottan 7,6 százalékkal nagyobb lett – papíron – a magyar növekedés a korábban számítottnál. 2004-ben a KSH által végrehajtott mintegy 15 százalékos mezőgazdasági árcsökkentés – papíron – azt jelenti, hogy 200 milliárd forint értékű mezőgazdasági termékkel többet fogyasztottunk, mint amit abban az évben az originál piaci felmérések jeleztek. Biztosan így is volt, sem előtte, sem utána, éppen 2004-ben.

Az Eurostat korrekciói újraírták az elmúlt 11 év magyar gazdaságtörténetét. A kreatív statisztika segítségével 2007–

2009 között majd jelentős magyar növekedést lehet kimutatni, amikor csökken az életszínvonal, nő a munkanélküliség, csökken a foglalkoztatás, meredeken nő a felszámolások száma, emelkedik az infláció és a kamatszint.

Ha így haladunk, gyorsan elérjük az EU-átlag 75 százalékát, és nem is kell nekünk támogatás!

A szerző a Növekedéskutató Intézet igazgatója, a Fidesz – MPSZ országgyűlési képviselője