Mit jeleznek a versenyképességi számok?

A versenyképesség számszerűsítésére és más országéval való összehasonlítására a világon általában négy nagy intézet ranglistáját szokták irányadónak tekinteni. A Világgazdasági Fórum (WEF), a Nemzetközi Menedzsmentfejlesztési Intézet (IMD), a Fraser Intézet és a Heritage Alapítvány évente teszi közzé rangsorait. Az utóbbi kettő inkább azt méri, hogy az adott gazdaság mennyire szabad, mivel ezt tekintik a prosperitás legfontosabb tényezőjének. Mivel a szóban forgó szervezetek más és más metódust használnak, a listán szereplő országok is rendre eltérő helyezéssel szerepelnek. Wolfgang Ochel és Oliver Röhn a német CESifo (www.cesifo.de) Dice Report című kiadványában arra kereste a választ, vajon melyik mutató tükrözi leginkább a valóságot, azaz melyikük esetében van a legnagyobb korreláció az általuk kimutatott versenyképesség és a gazdasági növekedés között.

A genfi székhelyű WEF (www.weforum.org) 1979 óta közli adatait, a legutóbbi három listát is tartalmaz: a növekedési versenyképességi indexet (GCI), az üzleti versenyképességi indexet (BCI) és a globális versenyképességi indexet (Global CI). Az összehasonlító tanulmány szerzői a GCI-t vették alapul, amely három komponenst mér: a technológiai újítást, a közintézmények állapotát és a makrogazdasági környezet minőségét. A legutóbbi, tavaly szeptemberben nyilvánosságra hozott listán Magyarország 4,38 ponttal (1 a legrosszabb, 7 a legjobb) a 37. helyen szerepelt.

A szintén svájci, de lausanne-i központú IMD (www.imd.ch) 1989 óta hozza le jelentéseit, a WEF-éhez nagyjából hasonló módszerrel. Az intézet viszont négy fő kategóriát állít fel: gazdasági teljesítmény, kormányzati hatékonyság, üzleti hatékonyság és infrastruktúra. Az idén májusban közölt legutolsó listán, ahol 100 pont jelenti a maximumot, Magyarország 57,317 ponttal a 41. helyen szerepel, az előző évinél négy helyezéssel hátrébb.

A kanadai Fraser Intézet (www.fraserinstitute.ca) tíz éve közli saját indexét, ami az országok gazdasági szabadságának a fokát igyekszik mérni. Ennek négy fő ismérve: az egyéni választások lehetősége, a devizapiacok szabadsága, a piacra jutás és a piaci verseny lehetősége, valamint az egyén tulajdonának védelme. A 2005 szeptemberében közölt ranglista nagy hátránya, hogy 2003-as adatokat vesz alapul, mivel a készítők csak ekkorra találtak megbízható forrást minden országra. E szerint Magyarország 7,4 pontot szerzett a maximális 10-ből, ami a 20. helyre volt elég.

Az amerikai Heritage Alapítvány (www.heritage.org) ugyancsak a gazdasági szabdságot igyekszik mérni, a készítők azonban tíz fő kategóriát állítnak fel, a kereskedelempolitikától a monetáris politikán át az informális piaci tevékenységig. Az idén júniusban kiadott, 2006-os index a 2004 második felétől 2005 első feléig bezárólag hozzáférhető adatokat vesz alapul. Magyarország a 40. helyezést érte el 2,44 ponttal (itt 1 a legjobb és 5 a legrosszabb).

Mivel a négy, különböző módszerrel készített lista még a vizsgálatba vont országokat tekintve is eltérő, Ochel és Röhn felállított egy olyan összehasonlító táblázatot, amely csak a világ legfejlettebb 30 országát tömörítő OECD tagállamait veszi figyelembe (lásd táblázatunkat). (A dolgot kissé bonyolítja, hogy a tanulmány készítésekor az IMD és a Heritage legfrissebb rangsora nem állt rendelkezésre, így azoknál az egy évvel korábbi helyezések szerepelnek.) Az így kapott táblázat igen nagy szórásról tanúskodik, bár fő vonalakban azért hasonlítanak egymásra az egyes intézetek eredményei. Abban még nagyjából mindegyikük egyetért, hogy Törökország és Mexikó kullog a sor végén, de az első helyezettet négyen négyféleképpen ítélik meg. A 30-as listán Magyarország helyezése 16-tól (Fraser) 24-ig (WEF) változik. Az összehasonlítás érdekessége, hogy közvetlen versenytársaink közül Csehország – egy kivétellel – mindenhol egy hellyel előttünk áll, míg Szlovákia és Lengyelország mögöttünk. A kivétel a Fraser rangsora, ahol az előnyünk óriási, viszont – mint utaltunk rá – az adatok három évvel korábbiak. E torzítás miatt aztán a helyezések átlagából készített rangsorban is előrekerült Magyarország, 20,8 ponttal (lásd táblázatunkat).

Ochel és Röhn elemzésének legmeglepőbb eredményéhez a szerzők összevetették a vizsgált államok átlagos növekedési ütemét a versenyképességi indexek értékeivel. Kiderült: a várakozásokkal és a közhiedelemmel ellentétben gyakorlatilag nincs korreláció a két mutató között, más szóval a jobb versenyképesség nem javítja érdemben a növekedési kilátásokat. A WEF és a Heritage esetében az összefüggés nulla volt, míg az IMD indexe és a bővülés között egyenesen negatív volt a kapcsolat. Egyedül a Fraser által kimutatott gazdasági szabadság korrelált kissé pozitívan a növekedéssel, de az is csak 24 év távlatában. Mindez pedig arra utal, hogy a prosperitás receptjét talán mégis valahol máshol kell keresni. Legalábbis a német kutatók szerint.