Sebek a légicégeken

A kézzelfogható közelségbe került terror miatt járatok százait törlik, vagy csak másnap lehet eljutni a célpontra, ráadásul szinte semmit sem lehet felvinni a fedélzetre. A társaságok hadakoznak a repülőtér-üzemeltetőkkel és a hatóságokkal, miközben persze elismerik, hogy jobb félni, mint megijedni. Azonnal euró- és dollármilliók szállnak el a légivállalatok számlájáról, mert tízezreknek kell váratlanul a szállását fizetni. Csak némi gyógyír, hogy vis maior van, ezért nem kell a zsebbe nyúlni, bár az utasokat már egy éve védi a fogyasztói törvény. Nem menekülhetnek azonban a tőzsde értékítélete elől, bár mindenki tudja: jó adag rájátszás, túlreagálás is van abban, hogy pillanatok alatt zuhanórepülésbe kezdtek a légitársasá-gok papírjai, és egyelőre alig váltottak át normál üzemmódba.

A cégek a nekik kiszámlázott növekvő repülőtéri költségeket kénytelenek ellensúlyozni. Például azzal, hogy sokkal több terméket árulnak majd a fedélzeten. Keresztbe tesz nekik ugyanakkor a kézipoggyászra kirótt tilalom, illetve korlátozás. Éppen azt „öli” meg, ami a legdrágább, vagyis az időt. A diszkonttársaságoknak 25-30 percet „szabad” állni, utána – ha csak lehet – azonnal tovább kell repülni, ez szükséges a minél magasabb kihasználtsághoz.

Az idő lerövidítése érdekében egyébként nagyon sokat tettek a diszkontok. Egyrészt pótdíjat vezettek be a pogygyászfeladásra, hogy csak kézicsomag felvitelére ösztönözzék az utasokat, másrészt gyorsítósávokat hoztak létre a repülőtereken az online bejelentkezők százezreinek. Ezáltal kevesebbe kerül a társaságoknak a poggyászkezelés, és javul az utasok elégedettségi mutatója.

A vezérigazgatói szobákban azonban nemcsak a terror szitokszó, hanem a kerozin is. Az Európai Légitársaságok Szövetsége augusztus elején elemezte a helyzetet. Kiderült, hogy míg 2003-ban az összes költségnek csak 12, addig tavaly már 20 százalékát adta az üzemanyagra elköltött tétel, most a becslések szerint 22-26 százaléknál áll, és még nem ez a csúcs. Időben be kell spájzolni – mondják a kibicek. Több jó példa is van arra, hogy sokan idejében kapcsoltak. Többek között a Ryanair, a Lufthansa és a British Airways is viszonylag jókor,

vagyis olcsóbban kötött le nagyobb menynyiséget egy-másfél évre előre. Akinek viszont nem volt elég pénze erre a műveletre – mert éppen a saját túléléséért küzdött –, az most duplán fizet, és feléli a tőzsdén nagy nehezen megszerzett pótlólagos forrásokat. Hadd ne kezdjem el sorolni az érintetteket, túl hosszú lenne.

Van még szalmaszál, s ez pedig az alaptevékenység mellé rendelt kiegészítő üzletágak csoportja. Nemcsak a Ryanair, de minden fapados – és egyre több hagyományos – légivállalat végez utazásközvetítést, hatalmas bevétele van az autókölcsönzésből, a repülőtéri parkolásból, az utasbiztosításból és az utasellátásból. Sokan belevágnak a diszkontmobil ágazatba, egyesek diszkonthoteleket nyitottak a diszkontjeggyel utazóknak – és állítólag nem is megy olyan rosszul az üzlet. Új elem lehet még a márkanév továbbadása. Ezt szeretné kiharcolni egy szaúd-arábiai új légitársaság, a NAS. A brit Easyjetet kereste meg a nyár derekán. A márkakiterjesztés – mint bevett marketingfogás – egyáltalán nem ismeretlen a légitársaságnak, hiszen van már férfitestápoló is, amelyen ott virít a narancssárga Easy felirat. Emberek, barátkozzunk a gondolattal: lehet, hogy jön a Malév-dezodor!

A szerző a Világgazdaság munkatársa