Uniós piacnyitási láz

Az árampiacon a verseny fokozatos bevezetése nagyrészt sikeres volt, mert például az olaj, a gáz és a szén közelmúltbeli drágulása ellenére a villamosenergia-árak reálértéken most alacsonyabbak, mint 1997-ben. A liberalizáció első eredményei már a gázpiacon is megmutatkoznak, a nagyfogyasztók körében már sokan váltottak szolgáltatót az EU legtöbb tagállamában.

Ennél a két ágazatnál azonban az is jól látszik, hogy milyen kemény ellenállásba ütköznek a brüsszeli liberalizációs törekvések. Az Endesa spanyol energiacég nemzeti tulajdonban tartását célzó kormányzati praktikák az elmúlt hónapokban többször is visszatérően kívánkoztak a nyugat-európai lapok címoldalára. Szintén hónapok óta „slágertéma” Franciaországban a Suez energiakonszern sorsa, amelyet Párizs úgy kíván megvédeni az olasz konkurens felvásárlásától, hogy összeolvasztaná a Gaz de France-szal. (Az Európai Bizottság éppen a napokban jelezte, hogy versenyjogi aggályai lennének egy ilyen fúzióval kapcsolatban.)

Sok konfliktust váltott ki annak idején a távközlési szektor szabaddá tétele is, de ez ma már nagyrészt a múlté. (Azért csak nagyrészt, mert Brüsszel most is hadakozik a Deutsche Telekom széles sávú fejlesztéseinek állami védelme ügyében.) A vezetékes telefonok piacának a megnyitása egyértelmű sikerrel zárult, a korábbinál jóval alacsonyabb telefonszámláknak örvendhetnek ma már az előfizetők Nyugat-Európában.

A posták esetében is sikeresnek tekinthető az eddigi liberalizáció. A verseny leginkább áldásos hatása itt a minőségjavulás. 1999-ben a küldeményeknek még csak a 43 százaléka ért célba a feladást követő második nap végére uniós átlagban, 2004-ben viszont már 80 százaléka. A liberalizáció folytatását illetően ennek ellenére még maga Brüsszel is óvatos.

A vasúti piacnyitás a megvalósítás közepénél jár, a második liberalizációs csomag újabb elemei lépnek hatályba jövő év január 1-jén (a kabotázspiac, tehát az egy országon belüli célpontok közötti áruszállítás szabaddá tétele esedékes ekkortól), de az uniós döntéshozó intézmények már a harmadik csomagot, a nemzetközi személyszállítás további liberalizációját készítik elő. A vasút versenyképességének javítása itt az ágazat szállításon belüli részarányának emelése miatt lenne fontos, de e téren eddig gyakorlatilag nem történt előrehaladás.

Távolról sem teljes a felsorolás, jó néhány más szektort is meg lehetne még vizsgálni, de a főbb következtetések már ezekből is levonhatók. A liberalizáció az esetek zömében hosszú távon áldásos, de nagyon sok függ a konkrét szabályozási és deregulációs lépésektől. El is lehet rontani a piacnyitást, amint azt az amerikai energiaszektor példázza. A körültekintő, óvatos tervezés, a többéves előkészítés alapkövetelmény. Mint ahogy az érintettek bevonása is.

Ezeket mindenképpen szem előtt kell tartani, amikor olyan új területek lehetséges felszabadítása kerül szóba, mint a gyógyszerforgalmazás. A holland internetes patika németországi üzletnyitása egy terven felüli ágazatot is a brüsszeli liberalizációs korifeusok látókörébe vitt. Fogyasztói szemmel nehezen védhető a nem vényköteles szerek árusítási monopóliumának a fenntartása. A patikusok érvei szakmájuk különleges voltáról helytállók, de ilyen érvekkel sok más, régóta liberalizált ágazat előállhatna.

Az uniós szintű döntéshozatal éppen azért lenne megfelelő ebben a szektorban is, amiért sok más ágazat liberalizációjánál. Távolabb vinné a döntéshozókat a partikuláris érdekek világától, és segítené a közérdek érvényre juttatását. A sokat emlegetett EU-s szubszidiaritási elv ezt is jelenti: amit uniós szinten kell eldönteni, azt tényleg érdemes oda vinni. Mert hoszszú távon mindenképpen megéri.

A szerző a Világgazdaság rovatvezetője