Le kell-e mondania Gyurcsány Ferencnek?

Pró
A kormányfő „őszinteségi rohama” megkésett: demokratikus választások után nem lehet ily módon legitimálni a mégoly szükséges és elkerülhetetlen intézkedéseket sem. A gazdasági kényszer és a morális csőd ellentmondását szakértői kormány felállításával lehetne átmenetileg feloldani.
Gyurcsány Ferenc nyilvánosságra került balatonőszödi beszéde kiváló kórrajzot ad a rendszerváltás utáni magyar politikai életről. Ha mindezt a választások előtt, nyilvánosan teszi, még akkor is lehettek volna komoly aggályok afelől, hogy mindannak, amit szenvedélyesen kritizált, a miniszterelnök és csapata maga is tevékeny részese volt. De akkor a választók el tudták volna dönteni, mi ér nekik többet: az őszinte, bűnbánó, ám változásra kész, elszánt politika, vagy a felelőtlen ígéretlicit. Akkor még akár működhetett volna a katarzishatás is; ma ez sokak számára inkább keserű, tehetetlenségi érzés, frusztráció. Azzal, hogy a kormányfő mindezt csak a választások után tette meg, magát a rendszerváltás értelmét kérdőjelezte meg.
Hát hogyne lenne egyszerűbb egy diktatúrában bevezetni a társadalom számára hosszú távon kifizetődő átalakításokat? A véres kezű Pinochet reformjaival Chilét Latin-Amerika legprosperálóbb országává tette. Azzal azonban, hogy 1990-ben a demokratikus országok közé léptünk, bizonyos játékszabályokat vállaltunk magunkra, még ha azok néha kényelmetlenek is. Persze, hogy nehéz az ország hosszú távú érdekeit szem előtt tartó politikusnak okosan egyensúlyoznia a közhangulat, a pártérdekek és a racionális gazdasági érvek között. De demokráciákban (igaz, nálunk fejlettebbekben) is akad rá példa, hogy ez sikerülhet, lásd a brit Vaslady kormányzását.
A demokratikus játékszabá-lyok ilyen cinikus és durva megsértése még akkor sem jogosítja fel Gyurcsány Ferencet a kormányzás folytatására, ha szakítása a múlttal valóban őszinte, az általa épp elkezdett reformok végrehajtása pedig az ország számára kulcsfontosságú lenne. A cél ugyanis nem szentesítheti az eszközt.
Mit lehet hát tenni ebben a helyzetben? Jogilag persze semmit, hiszen a hazugság nem alkotmányos kategória. A politikai támogatottság is megvan még a koalíciós partnerek részéről. Azt azonban látni kell, hogy a felerősödött erkölcsi válság miatt a szükséges és fájdalmas reformokat mostantól jóval nehezebb lesz elfogadtatni a végsőkig megosztott társadalommal.
Az ország gazdasági érdekeinek ártana az elhúzódó politikai bizonytalanság. Egy lehetséges megoldás lenne – a demokráciákban csak különleges helyzetekben alkalmazott – szakértői kormány felállítása meghatározott időtartamra és világos mandátumra. Hogy a jelenlegi helyzet mennyire különleges, azt ki-ki döntse el saját vérmérséklete szerint. A kormányfő azonban csak akkor válhatna valóban hitelessé, ha most venné a kalapját.
Gaál Csaba, a Világgazdaság rovatvezetője

Kontra
Megtisztulás vagy bemocskolódás? Őszinteségi hullám vagy további hazugságáradat? Katarzis vagy újabb színjáték? Vasárnap óta furcsa kérdések keringenek a magyar közéletben. A különös vita elindítója Gyurcsány Ferenc májusi beszéde, amelyben kijelentette: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este.”
Az a kérdés tehát, kell-e Magyarországnak egy olyan miniszterelnök, aki „végighazudta” az előző másfél évet. Erre a kérdésre könnyen azt mondhatjuk, hogy nem. A helyzet azonban bonyolultabb, ha a szocialisták hazugságait a magyar társadalmi közegbe helyezzük. Abba a közegbe, ahol természetessé vált, hogy a kampányokban a politikusok nem mondanak igazat, s a csillagot is leígérik az égről, ha az kell a győzelemhez. A gátlástalan ígérgetésspirálból az elmúlt 16 évben nem volt kiszállás. Idáig talán csak egyetlen kormányfő vette komolyan a saját ígéreteit – Medgyessy Péter –, és az első 100 napban elképesztő osztogatásba kezdett. A bőkezűség következményeit azóta sem heverte ki az ország.
Ezért is virágzik a közéletben egy össznépi játék: a politikusok azt hazudják, amit a választók hallani szeretnének, aztán a hatalomban mást tesznek. Magyarázatként az elődökre mutogatnak. Gyurcsánynak azonban saját magára kellett mutogatnia, azaz színt kellett vallania. Ez helyes, bár késői ez az őszinteség. A kampányban utalt ugyan rá, hogy az új ciklus nem az osztogatás időszaka lesz, hanem a reformoké, a fejlesztésé. A szakembereknek világos volt az üzenet, az átlagembernek viszont nem. Gyurcsány tehát az elhallgatással becsapta a választókat.
Mindezek tudatában mégis azt mondom: Gyurcsány Ferencnek maradnia kell. Hazudott – de bevallotta. Erre a magyar politikusok között még nem volt példa. Bár e bélyeg rajta marad, de ezentúl árgus szemekkel figyelik minden megnyilvánulását. Soha miniszterelnök ennyire nem lesz nagyító alatt, mint ő. Hazudott – s erre nincs mentség –, de szakítani akar ezzel a gyakorlattal. Erre is először tapasztalunk kísérletet. És ami sokkal lényegesebb: az önkormányzati választások előtt olyan programokat hirdetett meg, amelyek szükségesek az ország hosszú távú fejlődéséhez. Az egészségügy, az oktatás, az államigazgatás átalakítása már nem halogatható. Ezekből egyetlen terület megreformálása is tömegek érdekeit sérti. Gyurcsány egyszerre több területnek nekiment – kamikaze módjára hirdeti a változásokat.
Erkölcs és józan megfontolás ütközik a miniszterelnök megítélésében. Nincs jó választás. Én most az utóbbit tartom fontosabbnak. A reformoknak be kell indulniuk. Ehhez eltökélt irányítóra van szükség. Gyurcsány megszállottan reformpárti. Kapkod, rögtönöz, de változtatni akar.
A piacok tegnap honorálták a kormányfő őszinteségét. A változások azt jelzik, hisznek abban is, hogy a reformok mellé egy új politikai stílus kaphat helyet a magyar közéletben. Kár, hogy ez hazugságok talaján születik meg.
Kocsi Ilona, a Világgazdaság főszerkesztő-helyettese