Lehet jó gazda az állam

Mostanában mire fordítja a legtöbb energiát?

Egy orosz–ukrán–magyar villamos-energia- és gázipari együttműködésen dolgozik a cégem, a System Consulting. A vásárosnaményi energotechnológiai rendszer erőművéhez az orosz–magyar adósság rendezéseként érkeznek a főberendezések. Kelet felől érkezik a felhasználandó gáz is. A kombinált ciklusú erőműhöz létrehozunk egy kukoricatermelésre alapozott bioetanol-üzemet is. A beruházás öszszesen 40-45 milliárdból jön ki.

Ezek azok a helyszínek, amelyek szerepelnek a vagyonnyilatkozatában? Ha igen, ön emiatt szorgalmazza a térség vízszabályozását?

Igen, ott épül majd az erőmű, de a vízszabályozás és a gátépítés is a fenti összeget terheli. Semmihez nem veszek igénybe állami támogatást. A gát Kisvarsány ma még árvíz miatt veszélyeztetett területét is védeni fogja.

Miért nem a System Consulting vette meg a területeket?

Mezőgazdasági területek voltak, csak magánszemély vehette meg őket. Így váltam „földbirtokossá”, bár fogalmam sincs, mit kell a földdel csinálni. A Systemnek akkor adhatom el, ha meglesznek a környezetvédelmi engedélyek is.

Milyen más energiaipari érdekeltsége van még a cégének?

Szerettünk volna részt venni a vértesi erőmű privatizációjában. Ám akkor egy komoly környezetterhelési díj is benne volt az árban, plusz a németektől átvett szénfillér. Most sokkal kedvezőbbek a feltételek. Két erőműhöz jutottunk volna. Az oroszlányi egyik blokkjával megoldottuk volna Oroszlány távfűtését, az erőmű márkushegyi bányája működését pedig ésszerűsítettük volna. A bánhidai erőműbe egy biotüzelésű blokkot terveztünk. Ezeket azóta megtette más, számunkra lezárult az ügy. Helyette indítottuk a vásárosnaményi beruházást.

Az ukrajnai burstini erőművet is az ön nevéhez kötik...

Abban nincs tulajdonhányadunk, csak egy 2015-ig szóló hosszú távú áramvásárlási szerződésünk. Az áramot az MVM közüzemébe hozzuk be. A hazai piacon a paksi után az ukrán áram a legolcsóbb. A relatíve alacsony ár azért indokolt, mert az MVM-nek a burstini importnál 20 százalék kapacitást kell tartalékolnia, s be kell kapcsolni a 750 kilovoltos, 2400 megawatt teljesítményű távvezetéket is, amin a 200-300 megawattnyi import miatt komoly hálózati veszteségünk keletkezik.

Mint a gazdasági bizottság vezetőjét és volt minisztert kérdezem: helyesek-e az ország gázbiztonsága érdekében tervezett intézkedések?

Nincs más alternatíva, csak az orosz gáz. A baumgarteni betáplálás illúzió, ott is orosz gáz jön, csak drágábban. A gazdasági bizottságban a miniszter úrnak az év eleji krízis elején azt javasoltam, hogy tárgyaljon az oroszokkal és az ukránokkal magyarországi kereskedelmi tározó létesítéséről. A Gazprom goodwilljét is növelné nyugati vevői előtt, ha itt számottevő mennyiségű gáza lenne. Egyébként Nyugat-Európa tele van gáztárolókkal, míg térségünk lényegében üres. Kapcsolódnunk kell valamely cseppfolyósföldgáz-terminálhoz is, de térségi megvalósításban, hogy a költségeit is meg lehessen osztani. Jó lenne, ha megépülne a Gazprom által tervezett dél-európai gázvezeték. Szomorúan gondolok viszsza, hogy a nyolcvanas évek elején ez a beruházás már teljesen elő volt készítve. Az azóta elhunyt külkereskedelmi államtitkárral, Török Istvánnal Moszkvában már léptünk volna be a terembe aláírni a vezetékkel kapcsolatos együttműködési megállapodást, amikor visszafordítottak bennünket. Azt mondták, nem aktuális.

Hogyan csökkenthető az országnak az orosz energiahordozó-importtal szembeni óriási külkereskedelmi mérleghiánya?

Nosztalgiával kell kezdeni. Nagyon nagy hiba volt, hogy 1989–90-ben öszszekeveredtek a politikai szlogenek és a gazdasági érdekek. Abbahagytuk azt is, amit nem kellett volna, s nemcsak az orosz gazdasággal, de a többi szovjet utódállammal is. Kár volt feladni egy piacot, amely egyedülálló sorozatnagyságot tett lehetővé. Azok a magyar cégek vannak helyzetben, amelyeknek volt kurázsijuk ott maradni, például a gyógyszergyártók. Viszont komplikált lenne visszaszerezni egykori, kétmilliárd dolláros mezőgazdasági exportunkat. Főleg azért, mert már ott vannak a helyünkön, akik lebeszéltek minket az orosz piacról, beugratták a politikát. Viszont új piaci stratégia alapozható arra, hogy nagyon megnőtt a moszkvai önkormányzat és a szentpétervári régiók önállósága, és bizonyos értelemben önálló gazdaságpolitikát folytatnak. Bátrabban kell támaszkodni az egyértelműen Európa felé orientáló orosz tőkére is.

Azért sokakat aggaszt például a Gazprom térnyerése...

Tudomásul kell venni, hogy multikulturális világgazdasági rend alakult ki, nem kerülhető ki a gazdasági integráció. Belebukik, aki ez ellen izolációval védekezik.

Befektetésként foglalkozik informatikával, vagy személyesen is érdekli?

Itt lényegesen kisebb a sikerem, mint az energetikában. 1988-ban indítottam egy projektet a nagy infrastruktúrát képviselő állami vállalatok új üvegszálas informatikai rendszerének összekapcsolására, persze megfelelő többletkapacitásokkal. Az Antenna Hungária bevonásával létrejöhetett volna egy telekommunikációs és médiaszolgáltatás, de a terv parciális érdekek miatt szétesett. Az álomból a PanTel maradt, abból is kiszorultunk.

Nemrég azt mondta, hogy az ön által vezetett MSZDP-nek sem emberi utánpótlása, sem állami támogatása nincs. Mi a célja a párt fenntartásával?

Bízom benne, hogy átveszi majd egy fiatalabb generáció. Ki kell használni, hogy az MSZP-vel azonos módon teljes jogú tagjai vagyunk a Szocialista Internacionálénak és az európai parlamenti szocialista pártok frakciójának. A két párt egyébként szép számmal állított jelölteket a közelgő önkormányzati választásokra, sokszor valamilyen kombinációban. Igaz, voltak érzékenyebb lépések is: nemrég egy teljes MSZP-szervezet lépett ki és alakított önálló MSZDP-szervezetet, de az MSZDP is állított jelöltet az MSZP mellett. A baloldal egységét azonban nem célszerű megosztani.

Reálisnak tartja-e a helyet, ahová a hazai vagyonosok toplistáján kerül?

Az utóbbi években általában reálisnak tartom a megjelent számokat, ahol a százas vagy inkább a kétszázas mezőnyben helyeznek el. Arra viszont élesen szoktam reagálni, amikor bármiféle olajüzlettel összehoznak. Miniszterségem idején jól ismertem ezeket a forráslehetőségeket, de saját elhatározásból soha egy gyűszűnyi olajat vagy egy köbméter földgázt nem importáltam. A közzel szembeni kötelezettségemnek is mindig határidőre eleget tettem, az adót ellenőrizhető módon megfizettem. Természetesnek tartottam, hogy választások táján mindig APEH-ellenőrzést kaptam. Semmilyen privatizációban nem vettem részt.

Miért nem?

Máig nem tartom korrektnek azt az átalakulási törvényt, amellyel az össztársadalmi tulajdont állami tulajdonná alakították. A lépést az 1948-as államosítás inverz folyamataként értékelem. E vagyont azután sokszor erősen vitatható privatizációs technikákkal adták el. Például a privatizálandó vagyon felértékelésekor csak a fizikai vagyont értékelték fel, a szellemit nem. Így kelt el a magyar ipar egyik gyöngyszeme, az Egyesült Izzó is, de a komoly termelőbázisok nagy része is. Egyébként soha nem fogadom el alapértelmezésben, hogy az állam rossz tulajdonos. A legfejlettebb gazdaságokban is jelen van egy egészséges mértékű etatizmus, az állam bizonyos folyamatokból nem vonhatja ki magát. Kell, hogy a kormányzatnak a fogyasztók, de főleg a lakosság érdekében legyenek e folyamatokban beavatkozási pontjai. Ezért továbbra is egységes egészet kell képeznie az MVM-nek, a magasfeszültségű hálózatnak és Paksnak, mint a legolcsóbb energiatermelőnek. Meg kell őrizni energiahálózatunkat is, persze eleget téve az uniós előírásoknak.

Magánemberként mire használja a gazdagságát?

A mozgásterem megtartása kapott prioritást. Nem kell egy repülőjegyért, egy szállásköltségért, egy konferencia meglátogatásáért kilincselnem. Az energetikán kívül is sokat utazom, például a Római Klub rendezvényeire, de az MSZDP-t is képviselem külföldön. Miközben gondoskodom a családomról, szép számmal juttattam tehetséges szabolcsi gyerekeket is ösztöndíjhoz. A jövedelmemből jött létre a műszaki főiskola szabolcsi kihelyezett szaka. Más szenvedélyem nincs. Pontosabban: lelkibeteg voltam, amikor az Újpest az utolsó fordulóban elveszítette a bajnokságot. Támogatom persze az Újpestet, több kulturális kezdeményezést, főleg a komolyzenét, ahol még nem alakult ki a háttérben maradó, szerény mecenatúra. Három helyhez kötődöm: Tatabányához, Újpesthez, és érdekes volt a minisztérium is. Igaz, utóbbiból a média más aspektusokat szokott kiemelni.

Magánügy. Nős, három gyermeke és hat unokája van. Mindegyikük megállja a helyét a választott pályán. Szereti a komolyzenét.

Magánügy. Nős, három gyermeke és hat unokája van. Mindegyikük megállja a helyét a választott pályán. Szereti a komolyzenét. Cég: System A System Consulting Befektetési, Fejlesztési és Kereskedelmi Rt. elődcégéből 1997-ben jött létre, átalakulással. A részvények mintegy 84 százaléka Kapolyi László tulajdonában van. A System főként villamosenergia-kereskedelemmel foglalkozik. Az áramot először ukrán importból szerezte be, majd egyéb kelet- és nyugat-európai cégektől, azután magyar forrástól is. Éves forgalma mintegy 20 milliárd forint.-->