Menteni a menthetőt

Eddig mindössze egyszer, 11 évvel ezelőtt fordult elő, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) nem tett a versenyszférának bérajánlást. Akkor ez káoszt okozott a gazdaságban, nem volt „iránytű” a bérfejlesztésekhez. Most újra előállhat ez a helyzet, hisz a szakszervezetek várhatóan háromszor akkora keresetnövelési ajánlást javasolnak, mint a munkaadói érdekképviseletek.

A Mercer tanácsadó cég szerint hiába a megnőtt foglalkoztatói terhek, a vállalati spórolás, a cégek fele várhatóan figyelembe veszi a bérfejlesztésnél az inflációt, a nettó alapbércsökkenést. Igaz, az általuk végzett felmérésben szereplő 7,3 százalékos fizetésemelést korántsem mindenki az alapfizetésben „kompenzálja”: van, aki juttatásokkal, rövid távú ösztönzőkkel próbálja átvészelni a két szűk esztendőt. Vagyis mindenki a saját eszköztárával igyekszik menteni a menthetőt.

Az OÉT-ben felmerülhet, hogy országos ajánlás helyett 2007-re lehetnének például ágazati szintű bérnövelési javaslatok. Ám az ágazati szintű alkuk gyerekcipőben járnak, látszik ez az itt kötött kollektív szerződések csekély számából. Más ötlet híján maradnak a viták és a kompromisszumos alku.

Már most látszik, hogy ha lesz is ajánlás, senki nem jár jól. Ha a mértéke alacsony lesz, a szakszervezeteket a tagjaik korholják majd, ha magas, a vállalkozások szidhatják érdekképviselőiket. Ez utóbbi esetben a kormány duplán jár roszszul, hisz az állami cégek bérkiáramlása erőn felül nőhet, s mivel a közszféra bértárgyalásainál mérvadó a versenyszférának tett ajánlás, furcsán hat egy bérbefagyasztási terv.

Hegel szerint igazán jó megoldás nincs, ezért mindig a legkevésbé rosszat kell választani. Az országos alku igazolhatja ezt a filozófiai tételt. Kérdés, képesek-e az érdekegyeztetők a másik fejével gondolkodva, a munkavállalók életminőségét mentve, a munkahelyek megtartása érdekében a legkevésbé rossz megoldást megtalálni.