Várakozások és korlátok

A villamosenergia-ellátás részleges piacosítása után a piacon bonyolódó forgalom dinamikusan nőtt, de nálunk ma már a versenypiaci árak magasabbak, mint a közüzemiek – hatóságiak –, így a piac további kiteljesedése megakadt. Az utóbbi évek erőteljes kőolajár-emelkedése ugyan nem kedvezett az árak remélt csökkenésének, a fő tényező azonban inkább a kínálati kapacitások korlátozott volta és lassú bővülése. Induláskor a határkeresztező kapacitások teljesebb kihasználása, az import arányának megugrása volt a versenypiac bővülésének a motorja. Ez a hatás mára kifulladt, a hazai versenyképes kínálati kapacitás pedig erősen korlátozott. A magyar tapasztalat szerint is a jelentős piaci erejű, vertikális, nagy szervezetek jogi szétválasztása nem bizonyult elégségesnek, a tulajdonosi elkülönítés aligha elkerülhető.

A vezetékes energiahordozók piacán a jelentős gazdasági erővel bíró szereplők piactorzító hatását felerősíti, illetve hosszabb távon bebetonozza a sok vonatkozásban racionálisnak tekinthető hosszú távú szerződések rendszere. Ebben a tekintetben jelentős eltérés van a villamosenergia- és a gázpiac vonatkozásában. A hazai villamosenergia-piac kínálati oldalán például jelentős számú szereplő van, és az importhozzáférés keretei, műszaki-technikai adottságai is jóval gazdagabbak, mint a földgázpiac esetében. Ezért a villamosenergia-piac teljes megnyitásának legfőbb gondja és akadálya nem annyira a forrásoldali szereplők számában, hanem abban van, hogy a forrásoldali szereplőket a döntő piaci erővel bíró közüzemi kereskedő hosszú távú szerződések rendszerével fogja össze. Ráadásul az ő tulajdonában van az elosztóhálózat egésze, valamint a határkeresztező kapacitások felett is rendelkezik, és mint közüzemi kereskedő – akarva-akaratlanul – hatalmi koordinátorként lép fel. Ebben a helyzetben kulcskérdés a hosszú távú szerződések rendszerének átalakítása, részleges újratárgyalása, továbbá az egyértelmű tulajdonosi szétválasztás.

A gázpiac esetében is komoly korlátot jelent az érvényes, hosszú távú szerződések megléte, de önmagában e szerződések átalakítása után sem változna érdemben az az alaphelyzet, hogy csak el-

enyésző számú forrásoldali szereplő van, ráadásul csupán két határkeresztező hozzáférési pont áll a rendelkezésünkre. Rövidebb-hosszabb távon ezen aligha lehet változtatni. Bár a villamosenergia-piac területén e tekintetben jobb a helyzet, a hosszabb távú szerződések átalakítása, esetleges megszüntetése így sem hozhat tökéletes versenyt, hanem csak néhány meghatározó szereplő és az import jelentené a forrásoldali diverzifikációt, amely oligopol típusú piacot eredményezhet. Az EU által szorgalmazott regionális árampiac felerősíthetné a kedvező piaci hatásokat.

A részleges piacnyitás eddigi hazai tapasztalatai egyértelművé teszik, hogy a piacra lépésnek komoly műszaki, technikai korlátai vannak. A hosszú távú szerződések – versenyt korlátozó kedvezőtlen hatásuk mellett – az ellátásbiztonság, valamint a tetemes beruházások és fejlesztések biztonságos finanszírozása és megtérülése oldaláról valós érdekeket tükröznek. Ugyanakkor a beszerzési és az ellátási területen létező hosszú távú szerződések változatlan fennállása esetén nincs valós esély olyan, ténylegesen működő piaci modell működtetésére, amely a piaci modelltől elvárt kedvező változásokat teljesíteni képes.

A valós piaci működés feltételei ma még meglehetősen korlátozottak, de a radikális piacnyitás az egyetlen lehetőség, hogy hosszabb távon létrejöjjenek a kívánatos verseny infrastrukturális feltételei, a működtetés érdekeltségi viszonyai és az együttműködés magatartásformái.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója