Válaszút előtt Varsó?
A januári amerikai megkeresés óta a lengyel sajtóban egyre kritikusabb hangok váltották fel a kezdeti euforikus – a telepítést igenlő – kommentárokat. A vita egyik pikantériája, hogy Radosław Sikorski védelmi miniszter – akinek érveit a telepítés támogatói máig fenntartják – február elején lemondott, s azóta ő a rendszer telepítését ellenzők egyik szószólója. A leghatározottabb és legátfogóbb kritikát azonban mégsem ő, hanem Roman Kuniar, a Lengyel Külügyi Intézet (PISM) igazgatója fogalmazta meg a befogadással szemben, aki már az MD ötletének a felvetődésétől (ti. 2001 májusától) bírálta az amerikai tervet. Kuniart, aki 2007. február 6-án küldte szét kritikus jelentését a rakétavédelmi rendszer befogadásáról a lengyel biztonságért felelős politikai vezetőknek, két nappal később – „a PISM működésének új koncepciójára” hivatkozva – Kaczynski miniszterelnök felmentette igazgatói posztjáról. Bár jelentése bizalmas jellegű, a volt igazgató nyilatkozataiból azért kirajzolódnak azok a megfontolások, amelyek miatt ellenzi a rendszer lengyelországi telepítését. Mit mondjak – már a puszta felsorolásuk sem tanulság nélküli.
– Nincs olyan valós fenyegetés, amely ellen az MD védelmet jelentene. A rendszer szeptember 11-ét nem lett volna képes megakadályozni, az ún. lator államok nem öngyilkos terroristák, nem szoktak támadást intézni sem a szuperhatalmak, sem a nagyhatalmak ellen. Inkább fordítva szokott történni.
– Az MD mint védelmi rendszer stratégiailag elhibázott ötlet, viszont globális szinten bárhol bevethető az amerikai haderő támogatására. Ez azt jelenti, hogy az amerikai csapatok védve lennének bármilyen megtorlástól, teljes büntetlenséggel tehetnének bármit – pl. Ázsiában.
– Ennek következtében az MD új fegyverkezési versenyhez vezethetne. Azok az országok ugyanis, amelyeket zavar egy másik hatalom stratégiai túlsúlya, úgy érezhetnék, hogy valamit tenniük kell, és egy a „rakétavédelmi rendszer elleni védelmi rendszert” hoznának létre, illetve fejlesztenék támadópotenciáljukat. Az egész folyamat a nemzetközi biztonság aláásásához vezetne.
– Lengyelország biztonsága szempontjából nemcsak hogy felesleges a rendszer, de egyenesen csökkentené a biztonságot. Ezt egyébként az MD hívei is érzik, ezért igényelnek ellentételezést – pl. Patriot vagy ún. hadszíntéri nagy magasságú légtérvédelmi (THAAD) rakétarendszert – a telepítéssel párhuzamosan.
– A telepítés sértené és veszélyeztetné Lengyelország szuverenitását. Nem csupán más államok rakétáinak, de hírszerzési tevékenységének is a célkeresztjébe kerülne az ország. Sőt előfordulhatna, hogy Varsó csak a CNN-ből értesülne arról, hogy kilőtték a lengyel területre telepített rakétákat.
Kuniar szerint Lengyelország – amelynek sorsa hosszú távon az Európai Unióhoz kötött – csak abban az esetben vállalhatja fel az Európán belüli elszigetelődés komolyabb veszélye nélkül az amerikai rakétavédelmi rendszerhez való csatlakozást, ha a projektet a NATO keretén belül és Oroszországgal egyeztetve valósítanák meg. Egyrészt, mert ez biztosíthatná, hogy a rendszert támadó akciókra ne használhassák fel. Másrészt, mert így Varsó megmaradhat azon az 1990-es évek elejétől követett, s mára jól kitaposott úton, amely a biztonság- és védelempolitikát tekinti Lengyelország hozzáadott értékének a NATO-n és az Európai Unión belül.
A probléma csupán az, hogy miközben az európai politikusok egy része (pl. Franz Josef Jung német védelmi miniszter, Angela Merkel német kancellár, Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök) is az észak-atlanti szövetség keretein belülre kívánja vonni az MD-t, illetve az arról folyó vitát, a lengyel kormány képviselője épp a minap jelentette be, hogy Varsó nem kíván osztozni a NATO-val a rakétavédelmi rendszeren.
A szerző biztonságpolitikai szakértő
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.