Az első negyedévre megjelent növekedési mutatók a kormány által deklaráltnál, de a szakértői várakozásoknál is lényegesen kedvezőbbek, az egyensúlyjavulás jelei pedig egyre nyilvánvalóbbá és meggyőzőbbé válnak. Ugyanakkor a dinamikusan fejlődő EU-val és a közvetlen térségünk országaival összevetve a 3 százalékos gazdasági növekedés nem tűnik elégségesnek egy társadalmilag is kívánt, szorgalmazott gyors gazdasági felzárkózás teljesítéséhez. Jogosnak tűnik tehát a kérdés: jó, jó, az egyensúly bizonyosan javul, de mitől lesz itt növekedés?!
Mindenekelőtt hangsúlyozandó: annak ellenére, hogy a mostani 3 százalék körüli gazdasági bővülés a szomszédos országok és az elmúlt évtized hazai 4 százalék körüli üteméhez képest kétségtelenül érzékeny csökkenés, egy drasztikus költségvetési kiigazítás közepette magyar csoda lenne, ha nem következne be mérséklődés. Továbbá egy-egy év növekedési mutatója alapján nem igazán méltányos messzemenő következtetéseket levonni. A nemzetközi statisztikák egyértelműen igazolják, hogy a magyar gazdaság növekedési teljesítménye évtizedes kitekintésben érdemben nem marad el a szomszédos országokétól, sőt a rendszerváltás óta összességében a legerőteljesebb felzárkózást produkálta. A legfrissebb összehasonlítások pedig azt jelzik, hogy versenyképességünk az elmúlt két-három évben nem javult ugyan, de érdemben nem is romlott. Ebben az összefüggésben a tavalyi és az ez évi eddigi várakozásoknál jobb exportteljesítmény és a javuló külkereskedelmi mérleg nem a véletlen műve. Persze mindezekben kétségtelenül szerepet játszik a konjunktúra.
Mindezekkel együtt megválaszolandó a kérdés: mitől lesz itt növekedés? Holtbiztos válaszokat aligha lehet adni, inkább az ellenkezője állítható egyértelműbben. Biztosan nem lesz tartós növekedés, ha a belső egyensúly éppen csak kibontakozó javulásának időszakában máris a bővülés mesterséges ösztönzőinek „jól bevált” eszközei – adócsökkentés, támogatásbővítés – ismételt bevetéséről álmodozunk. Nem lesz tartós a növekedés, ha a munkaadók és a munkavállalók kétségtelenül súlyosabb terheit két-három éves kitekintésben érdemben mérsékeljük. Finomítani, hangsúlyokat áthelyezni, igazságosabb megoldást nemcsak lehet, hanem kell is keresni, de a kialakult jövedelempozíciók feltétlenül szükségesek az egyensúly helyreállításához.
A kiigazítás utáni erőteljesebb növekedés záloga jóval összetettebb. Egyrészt az elmúlt másfél év dinamikusan emelkedő exportja egyértelműen igazolja, hogy a magyar gazdaság, benne elsősorban a feldolgozóipar bővülési potenciálja versenyképes, és a megszorítások ellenére töretlen. Másrészt az elkerülhetetlen államháztartási kiigazítás tette láthatóvá, hogy az EU-csatlakozás nem csupán formai keret, hanem komoly hozzájárulás egy-egy ország gazdasági problémájának a kezeléséhez. EU-tagként a költségvetési kiigazítás talán kevésbé fájdalmas növekedési áldozatokkal jár. A jövőbeni bővülés további hajtóereje lehet a jelentősen bővülő uniós forrásokon túl, hogy a legfrissebb nemzetközi statisztikák szerint – átmeneti hezitálás után – Magyarország ismét a külföldi tőkeáramlás egyik kitüntetett szereplőjévé vált. Mindezek jelentősen hozzájárulhatnak az ütem felgyorsulásához, azonban a tartós növekedés alapfeltétele és hajtóereje, hogy a kiigazítással együtt elindult reformokat sikerül-e végrehajtani, és milyen eredménnyel. Ebben az átrendeződésben nemcsak az úgynevezett nagy elosztórendszerek új alapokra helyezése értendő, hanem például az, hogy az EU-ban legvérszegényebb foglalkoztatási arányt sikerül-e európai szintre emelni. A kiigazítással és a reformokkal járó vajúdás ára lehet az átmeneti lassulás, a reformok sikere azonban a jövőbeni tartós növekedés legfontosabb hajtóereje.
A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.