Az OMV akciója nem is tényében vet fel aggasztó kérdéseket, hanem sokkal inkább a hogyanjával, illetve a háttér homályos helyzetével. A közép-európai országok energiapiacának átalakulását figyelemmel kísérők számára nem új keletű az OMV érdeklődése a Mol iránt. Nyíltabb vagy burkoltabb formában már korábban is felmerült valamiféle hosszabb távú stratégiai együttműködés lehetősége a Kelet-Közép-Európában meghatározó jelentőségű két cég között. A stratégiai együttműködés indoka részben az alapanyag-ellátás biztonságának a növelése, részben a két cég fenyegetettsége. Ez utóbbival kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy globális kitekintésben az OMV és a Mol még együtt sem képvisel akkora gazdasági erőt, amely a hosszabb távú versenyképességben kellő biztonságot nyújthatna. Az akció időzítése részben a globális energiapiacon felerősödött átrendeződéssel, részben a Mol és az osztrák olajcég kiegyenlítettebbé vált erőviszonyával lehet kapcsolatos.
A mostani OMV-akció azonban nem erre a racionális, hosszabb távon aligha elkerülhető stratégiai együttműködési szándékra utal. Sokkal inkább arról van itt szó, ami sajnos az üzleti világban nem ismeretlen eljárás, hogy „akit a versenyben nem tudsz legyőzni, azt vásárold fel”. Ezt a ki nem mondott megközelítést tükrözi az OMV szokatlan eljárása. Az elmúlt években a Mol igen figyelemreméltó eredményeket ért el. Nemcsak a jövedelmezőségben, hanem sokkal inkább a hosszabb távú, stabil piacon maradás alapfeltételeinek a megteremtésében. A környező országok kőolajszektorának privatizációjában a magyar vállalat sikeresebbnek minősült. Mindezeken túl a Mol számára határozott előnyt jelent a több évtizedes orosz együttműködés, amely az alapanyag-beszerzés biztonságát jelenti. Az eddigi eredmények és a jövőre vonatkozó stratégia jó esélyt ad arra, hogy a Mol a kelet-közép-európai térségben továbbra is meghatározó jelentőségű szereplő maradjon. Valószínű, hogy az OMV is érzékeli ezt a reális alternatívát, és a mostani akció ennek kíván elébe vágni. A magyar olajtársaság bekebelezése persze csak átmenetileg javíthatja az OMV gyengülő piaci pozícióját és versenyképességét, bár kétségtelenül kitágítja az önálló működés időhorizontját.
Amennyire a két cég hosszabb távú stratégiai együttműködése kívánatos, a mostani akció nem is annyira a hosszabb távú célkitűzéssel kapcsolatban vet fel kétségeket, hanem sokkal inkább az eljárás módját és tisztázatlan szándékait illetően. Aggasztó és félelmet keltő, ahogy az OMV illetékesei indokolják, magyarázzák a szokásos üzleti etikát félretevő eljárásukat. Valótlan és enyhén szólva is csúsztatás az a magyarázat, hogy az ellátásbiztonság erősítése és az orosz behatolás megakadályozása a mozgatórugó. Nincs racionális magyarázata és gazdasági oka annak, hogy a Mol esetleges bekebelezése milyen úton-módon erősítené a térség ellátásbiztonságát. Ez utóbbi felemlegetése ebben az akcióban az a „trójai faló”, amely az EU illetékesei és a szélesebb közvélemény számára talán jól hangzik, de sokkal inkább a valós szándékok leplezésére szolgál. Az orosz behatolás megakadályozása mint magyarázó tényező pedig nem több, mint mosolyogtató, szánalmas ábránd.
Mindazonáltal egy tőzsdei cégnek mindig számítani kell hasonló kísérletekre. A kormányzat számra pedig feladatként jelentkezik, hogy a közvetlen tulajdonláson kívül az állam milyen hatékony eszközökkel képes megakadályozni egy nemzetgazdasági szinten is stratégiai jelentőségű cég tisztázatlannak tűnő felvásárlását. Félek, hogy a kormányzati eszköztár szegényes, hatékonysága pedig kérdéses. Az ilyen jellegű beavatkozás azért kényes és kétes értékű, mert a hosszabb távú globális versenyképesség és a középtávon jelentkező nemzetgazdasági érdekek szövevényes gordiuszi csomóját kellene megoldani.
Hegedűs Miklós, a szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.