Érdemi ügyek

Vajon vannak-e érdemi ügyek, és hol, s mit is nevezhetünk annak? Ilyesmi fordulhatott meg egyesek fejében a múlt heti hírek alapján. Mint például: érdemes-e vitát folytatni a már megszűnt államreform-bizottság munkaanyagáról, annak tartalmáról? Érdemes-e ellenzéki politikát építeni egy olyan mondatra a lakáshitelekről, amelyet már nem létező műhely írt le? Pláne annak fényében, hogy a nyilvánosságnak egyáltalán nincs információja arról, hogy a Draskovics Tibor vezette testület milyen ötleteit fogadták meg a politikusok, a politikai érdekek mentén elakadt ügyeket pedig miként is lendítette túl a holtponton a bizottság vezetője, aki ma miniszterként tevékenykedik.

Arról érdemes lenne beszélni, hogy milyen épkézláb ötletek születnek, és miért is bicsaklanak ki az aktuális hatalmon. Pláne egy olyanon, amely reformál az igazságosság jegyében. Érdemi vita-e a hol a helye a koronának akkor, ha lényegében senki sem akarja másik helyszínre szállítani? Vagy: miről szólt a Veres fiúk története, manipulált sztori, vagy mindenki saját „pártállása” szerint ítéli meg – ezt is?

A Magyar Gárdáról még hallani fogunk, de azt a hozzáértők sem tudják megmondani, hogy helyén kezelte-e az ügyet a sajtó és/vagy a politika, vagy éppen szájíze szerint használta. Aztán itt van az egészségbiztosítás: a valódi érdemi ügy. A fel nem tárt motivációk miatt csak reménykedhetünk, hogy a „politikai kompromisszum” mégis, valamiféle működőképes rendszert állít elő. TE