Realizmus és relativitás

Reálisan az idén nem lehet megismételni a 2005-ös működőtőke-bevonási rekordot, de még a tavalyi eredményt sem. Az, hogy a gazdasági tárca a tavasszal még minimum 4 milliárd eurónyi FDI-beáramlással számolt, most pedig már csak 3 milliárd körülivel, egyértelműen jelzi, hogy megváltozott a helyzet.

Nemzetközi szinten – ahogy például az EIU most közzétett előrejelzése is mutatja – a régi-új uniós országok, köztük Magyarország kárára megy végbe egyfajta átrendeződés a befektetési célpontok között. Régiós szinten a legújabb uniós tagállamok – Románia és Bulgária – váltak-válnak a legvonzóbbá, illetve a délkelet-európai régió több országa is feljövőben van kedvezőbb befektetési környezetével, olcsóságával.

Magyarországon pedig talán még ennél is összetettebb a kép. Közrejátszanak a vonzerő fakulásában a megszorító csomagnak a versenyképességet rontó hatásai (például az adók és járulékok szintje) éppen úgy, mint az, hogy a magasabb hozzáadott értékű termelést, szolgáltatást eredményező projektek – például szolgáltató központok, k+f centrumok – gyakran kisebb egyszeri befektetést feltételeznek. Nem szólva arról a „tulajdonosi” tulajdonságról, hogy amikor egy-egy befektetés termelőre fordul, a profitot szeretnék a saját zsebükben látni – az egy-két éve végrehajtott (s rekord FDI-beáramlást eredményező) beruházások közül pedig sok most fordul termőre. Ez mind maga a realitás.

Ám az elfogadható magyarázatok fényében is szomorú tudomásul venni, hogy reális az esély: a rendszerváltás óta még a gazdaság legrosszabb éveiben is komoly eredményeket produkáló FDI-bevonás sikertörténete megszakadhat. De hát megszakad? Hiszen 3 milliárd euró működő tőke ugyan nekünk, magyaroknak visszalépés lehet, de más, például kelet-európai országnak kiugró siker. Hiszen Einstein óta tudjuk, minden relatív.