Szerepzavar

Ahelyett, hogy a „lex Mol” törvénycsomaggal próbálja a stratégiainak nevezett vállalatokat a felvásárlástól védeni a kormány, inkább a hazai tőkepiac fejlesztésére kellene fordítania energiáit. Azzal ugyanis valós feladatának felelne meg: biztosítaná a verseny feltételeit.

Jelenleg ugyanis mindössze arra telik, hogy – éppen a nem kellően hatékony piaci működésre hivatkozva – kiszámíthatatlanul, esetileg avatkozzék a pénzpiacokba. Márpedig ha a kormány nem szabályoz, hanem csak interveniál, azzal veszteséget okoz, amely hosszabb távon alacsonyabb jólétben csapódik le az állampolgárok számára.

Kár, hogy kormányzati szinten – mint az elmúlt 17 évben – még mindig nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a tőkepiacot fejlesztő stratégiának. Sőt, a készülő adócsomag kapcsán már egyenesen arról lehet hallani, hogy míg a tőzsdei ügylet adókötelessége megmarad, addig a nem regisztrált befektetési alapok további kedvezményeket kapnak a kamatadó megfizetésében. Ezzel megnyílik az út az előtt, hogy a jelenleginél kisebb adóteher mellett külföldi alapokba invesztáljanak a kisbefektetők. Ha a tervezet életbe lép, következményeként a hazai megtakarítások még inkább elkerülik az idehaza jegyzett tőzsdei társaságokat.

Mindeközben nehéz nem észrevenni azt a vergődést, amivel a Budapesti Értéktőzsde próbál meg versenyben maradni. Tény, hogy a BÉT megtesz minden tőle telhetőt – például konkrét javaslatokkal kilincsel a kormánynál –, amelyek a túlzott elvonásokra épülő személyi jövedelemadóztatás ellenére is a tőzsde felé orientálnák a magánszemélyeket. Mindez azonban semmit sem ér, ha nincs meg a fogadókészség a másik oldalon. Míg a kilencvenes évek elején London szívta el fokozatosan a hazai parkettről a szép jövő elé néző cégeket, addig mára már Varsó is megteszi ugyanezt. Ezért nem tudunk felhőtlenül örülni az AAA Auto tőzsdei bevezetésének sem.