A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti szempontokon. Egyik fő célja a szegénység leküzdése, a szociális jólét biztosítása a jelen és a jövő nemzedékei számára. A globalizáció folyamata éppen ezzel ellentétesen hat: az úgynevezett szabadpiaci modell az egyéni érvényesülést, öngondoskodást, az erős piaci versenyt helyezi előtérbe. A piacgazdaságnak azonban nincs megfelelő önszabályozási mechanizmusa, bizonyos „áruk” előállítását és felhasználását nem is lehet a piacra bízni. Ilyen „áru” a munkaerő, amelynek az „előállításához” a népesedéspolitika, az oktatás és az egészségügy területén is állami segítségre van szükség. Ugyanígy feladatok hárulnak az államra a környezetvédelemben. Miközben növekszik a társadalmi szakadék és a szegénység, a globalizáció előnyeit csupán földrajzilag, jövedelmileg jól behatárolt csoportok élvezhetik. Az esélyegyenlőtlenségek nemcsak az „észak–dél” választóvonal mentén, hanem a fejlett világon belül is nőnek, újra erősödik a faji diszkrimináció.