Rossz lapok

Nem jól alakul a lapjárás az európai piacon érdekelt kártyatársaságok szempontjából: a MasterCardnak nagyjából hat hónapja maradt arra, hogy megváltoztassa a vásárlási tranzakcióknál alkalmazott díjstruktúráját, ellenkező esetben igen komoly mértékű bírságra kell számítania. Mellesleg a Visa sincs sokkal jobb helyzetben: az Európai Bizottságtól kapott mentesítése az év végével lejár, tehát újra bizonyítania kell, hogy az általa alkalmazott megoldás összhangban áll az uniós versenyszabályokkal.

A bizottság érvelése egyszerű: a multilaterális bankközi díj – amelyet a kereskedő bankja fizet az ügyfél kártyáját kibocsátó hitelintézetnek, majd kiszámláz a kereskedőnek – növeli ez utóbbiak költségeit. Így pedig a kártyabirtokos ügyfél óhatatlanul kétszer fizet: egyszer a bankjának a kártyáért, másodszor pedig a kereskedőnek a jutalékért. Ennek megfelelően – szól a brüsszeli verdikt – a vitatott díjtételek csak akkor elfogadhatók, ha ösztönzik a felhasználók javát szolgáló innovációt. Persze mi másra hivatkozna a frissiben elmarasztalt kártyatársaság is, mint az ügyfelek érdekeire: a MasterCard érvelése szerint e tétel elhagyása óhatatlanul a szolgáltatások színvonalának esésével és az ügyfelet terhelő költségek növekedésével járhat együtt, amit ugye jó érzésű uniós szervezet nem idézhet elő.

A gond ezzel az egész eljárással csak az, hogy kimenetele a brüsszeli döntéshozókon kívül senkit nem érdekel igazán: a kereskedők – bár szorgalmasan panaszkodnak ők is – szépen beépítették az áraikba az extra díjtételeket. A kártyacégek, ha kell, szintén megtalálják a módját, hogy hogyan ellensúlyozzák az esetlegesen kieső bevételt.

A kártyabirtokosoknak – akik érdekében elvileg az egész felhajtás történik – viszont végképp mindegy: akár a kereskedőnek, akár a bankjuknak, de változatlanul többet fizetnek. Márpedig ezt lehet csak igazán rossz lapjárásnak nevezni.