Fel kell készülni a dollár további gyengülésére
A valóságban azonban az USA-nak nincs dollárpolitikája, azon túlmenően, hogy a valuta értékének meghatározását a piacokra kell hagyni. Az amerikai kormány nem hajt végre piaci beavatkozást valutája védelmében, és a Federal Reserve monetáris politikáját sem ilyen célok vezérlik. A Fed a dollár értékének a leszállítására sem törekszik. Bár azzal, hogy az irányadó kamatlábat a tavaly nyári 5,25 százalékról mostanra radikálisan csökkentette, hozzájárult az amerikai valuta leértékelődéséhez, a lépés végrehajtásában azonban a gyengülő gazdaság ösztönzése volt a fő szempont. Az amerikai pénzügyminiszterek – ha visszamegyünk a Clinton-kormányban szerepet vállaló Robert Rubin személyéig – valamennyien ismételgették azt a mantrát, hogy „az erős dollár jó Amerikának”. Bár ez valamivel tartalmasabb válasz, mint ha egyszerűen azt mondanák, hogy „no comment”, a megjegyzés aligha árul el valamit is az amerikai kormány mindenkori és későbbi akcióiról.
Az USA pénzügyminisztériumának jelenlegi, hivatalosan is megfogalmazott célja az, hogy nyomást kell gyakorolni a kínaiakra a valutájuk felértékeléséért, mert ezzel enyhíteni lehetne a dollár körüli feszültségeket. A Pekingre kifejtett nyomás általában is összhangban van azokkal az amerikai törekvésekkel, hogy bátorítani kell a kormányokat, engedjék át a valutájuk értékének meghatározását a piacok számára.
Természetesen van igazság abban a kijelentésben, hogy az erős zöldhasú jó az amerikai lakosságnak, mert ez alacsonyabb fogyasztói árakhoz vezet. Bár a hanyatló dollár mérsékli az amerikaiak vásárlóerejét, ez a hatás nem számottevő, mert a bevitel alig éri el az USA GDP-jének 15 százalékát. Ha az amerikai valuta például elveszíti értékének 20 százalékát, akkor ez önmagában csak 3 százalékkal fogja vissza a helyi vásárlóerőt. Ezzel egyidejűleg a gyengébb dollár versenyképesebbé teszi az amerikai termékeket a globális piacokon, ez élénkíti az exportot és fékezi az importot. Az utóbbi két évben a zöldhasú árfolyama nemcsak az euróval, hanem sok más valutával szemben is csökkent, beleértve a japán jent és a kínai jüant. A kereskedelmi forgalommal súlyozott alapon számítva az amerikai valuta 13 százalékot veszített értékéből a 2006. márciusi állapothoz képest.
Az amerikai termékek és szolgáltatások javuló versenyképességére szükség van, hogy vissza lehessen fordítani az Egyesült Államok masszív kereskedelmi hiányát. A dollár gyengülése nyomán előállt – két év alatt 25 százalékos – amerikai exportnövekedés ellenére a tavalyi utolsó negyedévben még mindig 700 milliárd dollár körül volt az éves rátára átszámolt kereskedelmi deficit, ez a GDP 5 százalékának felel meg. Mivel az amerikai bevitel kétszer akkora, mint a kivitel, ezért 20 százalékos exportnövekedésre van szükség egy 10 százalékos importbővülés ellensúlyozásához. Ez azt jelenti, hogy a dollárnak további számottevő árfolyamesésen kell keresztülmennie, hogy a kereskedelmi hiány fenntartható mértékűre zsugorodjon.
A befektetők világszerte három fő ok miatt törekszenek a dollárportfóliójuk csökkentésére. Először is az euróban kibocsátott és a brit kötvények hozamai magasabbak, mint a megfelelő amerikai értékpapírokéi. Másodszor: a hatalmas amerikai kereskedelmi deficitet csak egy versenyképesebb dollárral lehet leépíteni, ezért a befektetők a zöldhasú hanyatlására számítanak. Az amerikai valuta megjósolható gyengülése miatt a dollárban jegyzett kötvények hozamai még annál is alacsonyabbak, mint amit a kamatkülönbségek indokolnának. Harmadszor pedig, a befektetők évente közel 1000 milliárd dollárral növelik az amerikai valutában jegyzett értékpapír-pozícióik értékét, ez tovább fokozza a dollárfelhalmozás kockázatait.
A külföldi befektetők jelenleg jobbára más külföldi befektetőknek tudják eladni a dollárban kibocsátott értékpapírokat, ezért amíg fennmarad az amerikai folyó mérleg hiánya, addig az Egyesült Államok gazdaságával szembeni, külföldi kézben lévő követelések összegének emelkednie kell. Ha a külföldi befektetők folytatni akarják a dollárban denominált értékpapírok eladását, akkor esni fog az áruk, addig a pontig, ameddig eléggé csökken a kitettségük és az amerikai valuta további esése miatt félelmük ahhoz, hogy utána már készek legyenek megtartani fennmaradó dolláreszközeiket.
Az európai kormányok – a dolláresés megállításáért folytatott rimánkodás helyett – jobban tennék, ha ösztönöznék a belföldi keresletet, hogy elejét vegyék a kereskedelmi forgalom és a munkahelyek további csökkenésének. Mindez nem könnyű feladat, mert az Európai Központi Banknak közben ébernek kell lennie az erősödő infláció és több EU-tagállam hatalmas fiskális hiánya miatt. Mivel az EKB-nak korlátozott mozgástere van, ezért szabályozási változtatásokkal, illetve az adószerkezet bevételsemleges átalakításával (például a nyereségadó átmeneti megemeléséből finanszírozott beruházási adókedvezménnyel) ki lehetne váltani a szükséges ösztönző hatást a kieső export pótlására. Ez az a kihívás, amelyre az EU-kormányoknak a figyelmüket kellene fordítaniuk.
Copyright: Project Syndicate, 2008@ www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.