Lefagyások
Jó diplomáciai érzékre vall az MKB Bank részéről, hogy a forint volatilis árfolyammozgásával indokolta azt, hogy a tegnapi nappal határozatlan időre befagyasztotta a devizahitel-kérelmek befogadását. Annak alátámasztására ugyanis, hogy a lépést nem csak az ügyfelek fizetőképessége iránt érzett aggodalom generálta, elég megnézni az árfolyamgrafikonokat: ezekből gyorsan kiderül, hogy azért akadt már példa a forintnak a múlt hetihez hasonló kilengésére.
Bár a többi hazai hitelintézet nyomatékosan igyekszik hangsúlyozni, hogy nem követi az MKB példáját, dőreség lenne azt feltételezni, hogy egyedül a BayernLB leánya kényszerül ilyen vagy ehhez hasonló lépésre a piacon.
Közismert tény ugyanis, hogy a hazai hitelintézetek túlnyomó többsége – és ez alól a legnagyobb szereplők zöme sem kivétel – erősen az anyabankja kasszájára van utalva: ha pedig ezek a (többnyire rövid lejáratú) források elapadnak, akkor mindjárt zavarok keletkeznek a gépezetben.
A legoptimistább forgatókönyv szerint is arra kell készülni tehát, hogy a hazai hitelintézetek drágábban és a leendő adós kvalitásait sokkal jobban kimazsolázva lesznek hajlandók hitelezni, akár lakossági, akár vállalati ügyfélről légyen szó. Az üzleti aktivitás ennek megfelelően jelentősen mérséklődik majd, és csökken a szektor sokszor túlzottan nagynak tartott jövedelmezősége is: ám abban is bízhat mindenki, hogy ezt az időszakot szintén túl lehet élni, ha egyes ügyfeleknek nem is, de a bankoknak biztosan.
A kialakult helyzet kapcsán persze érdemes visszaemlékezni azokra a devizahitelekkel kapcsolatos optimista nyilatkozatokra, amelyek elnéző mosoly kíséretében hárították el az esetleges vészforgatókönyvekre vonatkozó kérdéseket. Csak az a kár, hogy a nyilatkozók arcáról azóta már régen lefagyott az a bizonyos mosoly.
