Hozamcsapda
A hazai befektetési alapkezelőknek nem jött túl jól a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi, 300 bázispontos kamatemelése: 11,5 százalékos irányadó ráta mellett ugyanis eléggé nehéz a lekötött betétekkel szemben helytállni a lakossági ügyfelekért folytatott versenyben. Főként úgy nem könnyű eltántorítani az egyébként sem túlságosan kockázatvállaló hazai kisbefektetőket, hogy a bankok látványosan túlreagálták a kamatkörnyezet változását: e héttől ugyanis nem nagyon rúghat labdába az a hitelintézet, amely nem állt elő legalább egy 13 százalékos kamatú, akciós betéttel. Ekkora kamatokat kínálni persze már maguknak a bankoknak is veszteséget okoz rövid távon, ám a jelenlegi, forrásínséges időkben – és persze a folyamatos ügyfélszerzési kényszer nyomása alatt – nem csoda, hogy ilyen magasra emelték a képzeletbeli lécet. (Az MNB lépése előtt, 8,5 százalékos irányadó rátánál is lehetett látni 9-10 százalékos éves kamatokat a lakossági piacon.)
A magas kamatok mellett az alapok respektjének az sem használ, hogy az elmúlt hónapokban jó néhányan vastag mínuszt produkáltak, nem utolsósorban a részvény- és a hazai kötvénypiacok siralmas teljesítménye miatt. A magyar kisbefektetők viszont – mint ahogy külföldi sorstársaik is általában – többségükben közvetlenül a rossz széria előtt, a csúcson vagy annak közelében spájzoltak be a különböző egzotikus alapokból, így most csak az óriási bukás réme akadályozza meg őket abban, hogy remegő kézzel kimenekítsék befektetéseik maradékát.
A történtek tükrében még az optimista forgatókönyveket szem előtt tartva sem lehet arra számítani, hogy rövid távon emelkedik a hazai alapok vagyona. A cégek tehát jelenleg csak abban bízhatnak, hogy a kisbefektetőknek nem lett végleg elegük belőlük, csak átmenetileg fordulnak el tőlük: és persze nem nézegetik túl sűrűn a nettó eszközérték-táblázatokat.
