Anakronizmus
A múlt héten szép csendesen – az eljárási ügyek nagyköveti szintű megvitatásával – kezdetét vette az elkövetkező év(ek) talán legnehezebb nemzetközi tárgyalássorozata. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának átszabásáról, a mai gazdasági és politikai realitásokhoz való igazításáról van szó. Egy olyan folyamatról, amely a derűlátók szerint is nagy falat lesz, ugyanakkor megkerülhetetlen, hiszen a mostani berendezkedés az 1945-ös viszonyokat tükrözi, és így teljesen anakronisztikusnak tekinthető.
Az elképzelések sokféleségét mutatja, hogy a jelenlegi öt vétójoggal rendelkező állandó és tíz vétójoggal nem rendelkező, rotálódó tag helyett egyesek tucatnyi állandó tagot, mások kétszer több nem állandó tagot szeretnének, de az Obama-kormányzat tervei például még egyáltalán nem alakultak ki. Korántsem biztos, hogy Ban Ki-moon azzal vonulhat be a világszervezet történetébe, hogy az ő főtitkársága alatt sikerült pontot tenni az intézményi átalakítás végére.
Ugyanakkor egyesek szerint a gazdasági válsághelyzet javítja az ENSZ-reform esélyeit. Egyre többen követelik egy hatékony „világkormányzat” létrehozását – és melyik szervezet lehetne alkalmasabb erre a szerepre, mint a megújult és ily módon valóban legitim ENSZ?
Ám az is lehet, hogy gyors megújulás helyett lassú agónia vár a világszervezetre, és helyette esetleg a G8 (13, 15, 20...) veszi át az események irányítását. TG
