Az ország szégyene
„Szégyen, ha egy ország miniszterelnöke ennyit tud mondani a parlament rendkívüli ülésén” – húzta meg sommásan a mérleget a vitanapról a Fidesz gazdasági ügyekben illetékes alelnöke. Varga Mihálynak igaza van persze abban, hogy a Gyurcsány Ferenc által elnagyoltan felvázolt csomag valószínűleg akkor sem hozna áttörést a magyar gazdaság problémáinak megoldásában, ha egyáltalán megvalósulna. Ehhez markánsabb kiadáscsökkentés kellene, ehhez még a mostaninál kedvezőbb konjunkturális környezetben sem volt meg a politikai bátorság.
Ezzel együtt ha Varga Mihály szégyenről beszél, akkor nyugodtan mondhatná azt a tükörbe is. Attól a párttól ugyanis, amely a parlament feloszlatását kezdeményezte – sikertelenül –, joggal lett volna elvárható, hogy elárulja végre, mit kezdene a hatalommal. Hallottunk ugyan 1200-1300 milliárd forintos adócsökkentésről, de ennek komolyságáról szinte mindent elárul az a tény, hogy egyedül a kormányváltás tényétől még mindig 300-400 milliárd forint kamatmegtakarítást remél az ellenzéki párt.
Egyelőre tehát nem látszik a fény az alagút végén. Az SZDSZ és az MDF előtt továbbra is két út van: vagy kompromisszumokkal, de aszszisztálnak a kisebbségi kormány fennmaradásához, vagy – saját kiesésüket is kockáztatva – idő előtt átadják a kormányzás lehetőségét a Fidesznek egy ködös program végrehajtására. Nagy meglepetés lenne, ha az utóbbit választanák. GCs
