Esernyő

Ítéletidőben esernyő. Nem múlik el tőle a vihar, nem fúj kevésbé a szél, de a bőrig ázástól megvéd egy ideig. Ennyit

jelent az a 16 milliárd forint vissza nem térítendő „gyorssegély” a cégeknek a krízisben, amellyel a kormány ellensúlyozni próbálja az álláspiac lejtmenetét. Alig van ugyanis nap, amikor nincs újabb bejelentés: valamely hazai vállalat elbocsát, négynapos munkahétre tér át, kényszerszabadságra küld, leállítja a termelést.

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítványon (OFA) keresztül hatmilliárd, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal által pedig tízmilliárd forintos keretösszegből pályázhatnak „esernyőre” a krízist megsínylő cégek. Bár az összeg november elejéig pályázható, a keret állítólag már márciusra kiapad. Pedig a vihar ennél jóval tovább tart.

A kormány sok lehetőséget kínál: munkamegőrző bér- és járulék-, valamint képzési támogatásra, sőt, outplacementhez, vagyis gondoskodó elbocsátáshoz is lehet pénzt kapni. Az ötletekkel azért van egy kis bibi: a mikro- és kisvállalkozásokat nem biztos, hogy eléri az ernyő. A nagy cégek helyzeti előnye elvitathatatlan: szemfülesek, elsőként reagálnak, profin igényelnek forrásokat. De Kisbuci Bt. pékségnek sem energiája, sem készsége pályázatot írni, nem tudja igénybe venni a képzési támogatást: hogy küldje az ötödik munkanapon okításra az alkalmazottat, ha a faluban egy képzőintézmény sincs? S ha szeretné is gondoskodóan elbocsátani az egy szem dolgozót, nem akad a környéken karrier-tanácsadó.

Becslések szerint összesen százezer ember veszítheti el a munkáját a válság miatt. Eddig „csak” egyötödük kapta kézhez a felmondólevelet, vagyis a többség ezután kerül utcára. Arról, hogy az ő munkahelyüket hogyan lehetne tovább védeni, nemcsak a kormánynak kellene gondolkodni, hanem a vállalatok menedzsmentjének is. Az elvárt profit egy-egy százalékából ugyanis sok-sok állásmentő ernyőre telne.