Nagyobb bizalom kellene

- Naponta kapjuk a riasztó híreket, hogy ezrek vesztik el munkahelyüket hazánkban és a nagyvilágban. Ön szerint hogyan érinti a gazdasági válság a gyógyszeripart?

- A kínai nyelvben a válság és a lehetőség jele megegyezik. Lehet, hogy különösnek tűnik, és sokakban kétségeket támaszt a kérdés: kiknek és milyen lehetőséget nyújt a válság? Pedig elég csak az 1929–33-as világrengésre utalni, amelynek hatására fellendült az innováció. Visszatérve a kérdésére: a gyógyszeripar alapja az innováció. Azt remélem, hogy ezt a kormányok is tudják, és megteremtik a gyógyszeripari innováció feltételeit, rákényszerülnek arra, hogy megkülönböztessék a jó és a rossz partnereket. Magyarországnak jelentős a gyógyszeripara, amely a válság ellenére bizonyos mértékű növekedést érhet el. Ugyanis ez az iparág nem függ az általános fogyasztástól, hiszen a betegeknek ilyenkor is gyógyulniuk kell. Nem függ a hitelfelvételektől sem, tehát ez az iparág a válságos időszakban is a magyar gazdaság meghatározó szereplője, jelentős exportőre.

További pozitív következménye lehet a mostani nehéz időszaknak az ágazatra nézve, hogy végre olyan döntések születhetnek, amelyekre normál esetben nem kerül sor. Gondolok például arra, hogy az illetékesek meghatározzák az ország előtt lévő prioritásokat, így a gyógyszeripar a döntések nyertes szektora lehet.

- Hogyan értelmezhető a jó és a rossz partnerség? Mit ért ön ezalatt?

- Nehéz időszakban a családok is öszszefognak, összefogásra van szükség az országban is. Azt gondolom, rossz partner ma az, aki nem az értékteremtésre, hanem a termékei árára fókuszál, s nem törődik a társadalom gondjával. A kormánynak látni kell, ki mit tesz, és szigorúan kell ellenőriznie.

- Évekkel ezelőtt fogadta el az Európai Unió a lisszaboni stratégiát. Mi valósult meg ebből?

- A stratégiát tekintve nincs komoly előrehaladás, s ha Magyarországot nézzük, a többi országhoz képest talán csak félúton vagyunk a cél elérésében. Azt viszont elértük, hogy az egyezménynek köszönhetően a döntéshozók figyelmének középpontjába került a gyógyszeripar. Az unióban az tapasztalható, hogy egyre inkább a beteg kerül előtérbe. Ma már nem az iparág profitja a kérdés, hanem az, hogy mit lehet tenni a lakosság születéskor várható élettartamának növelése, a megbetegedések és halálozások csökkentése, a születésszám gyarapodása érdekében. Ebbe egyre inkább bevonják az embereket, a betegeket is. Magam azt tapasztalom, hogy Magyarországon ezen a téren még lenne tennivaló bőven, hiszen gyakran kikerülnek a betegek az egészségügyi rendszerből. Ez nem feltétlenül az intézményrendszer hibája, az ok inkább abban keresendő, hogy a gyógyító intézményekből távozók utókövetése elmarad. De előfordulnak gyógyszerelési gondok is.

- Mire gondol?

- Arra, hogy sokszor – pénz híján – nem tudják kiváltani a betegek a számukra felírt orvosságot. S itt nagyon komoly szerepe lenne a generikus (lejárt szabadalmi védettségű, másolatkészítmény) programnak, az olcsóbb készítményeknek. Ám a generikus programmal kapcsolatosan van néhány észrevételem. Ez akkor működik jól, ha a beteg a megfelelő készítményt kapja, amely lehet az olcsóbb, régebben forgalomban lévő generikus szer, de sok esetben a beteg állapotának javítása kizárólag a korszerű, innovatív készítményekkel érhető el. Márpedig a kettőnek egyensúlyban kell lennie, és a generikus szereken megtakarított OEP-kiadásokat az új, innovatív készítmények befogadására is fel kell használni. Ezenfelül gond például időnként – tisztelet a kivételnek – a cégek etikátlan viselkedése, ami szégyen. Arra kellene törekedni a hatóságoknak, hogy kiszűrjék az etikátlan promóciót, helyette a szakmai-gyógyítási protokollokat tartassák be. Ebben jelentős szerepe van az Egészségbiztosítási Felügyeletnek, hiszen hatóságként vizsgálja a gyógyszerpiaci mozgásokat, a tisztességtelen piaci gyakorlatot. Némely gyógyszercég az orvosok kongresszusi utaztatását eltúlozza, és az orvosokat befolyásolni próbálja, hogy az ő készítményét írják föl a betegeiknek. Azt gondolom, hogy az ilyen cégek célja pusztán a mindenáron való forgalomnövekedés, nem pedig a betegellátás javítása.

- A gyógyszer-gazdaságossági törvény és annak végrehajtási rendeletei kemény szabályokat írnak elő a gyógyszerpromócióra.

- Egy dolog a törvény, és más a gyakorlat. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni az ellenőrzés szerepét. Fontos lépésnek tartanám azt is, ha minél több terápiás csoportban, minél több gyógyszernél alkalmaznák a volumenkontrollt. Ez azt jelenti, hogy ha egy cég az adott gyógyszerből többet ad el, mint amennyiről megállapodást kötött az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, úgy az a fölötti forgalom értékét fizesse vissza a biztosító kasszájába. Talán kevesebben törekednének arra, hogy minél nagyobb forgalmat bonyolítsanak le, és inkább a beteg biztonsága kerülne a középpontba.

- Évente háromszáznál kevesebb alkalommal jelentik be az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek valamely gyógyszer mellékhatását.

- Ez nem feltétlenül azért van, mert nem tapasztalják az orvosok, a betegek. Talán az ok inkább abban keresendő, hogy nem működik – mondjuk az

Európai Unió tagállamaihoz viszonyítva – kifogástalanul a mellékhatás-jelentési rendszer. Pedig ez az unióban prioritás, és vállalatunknál is kiemelt jelentőséget tulajdonítunk neki. Éppen most indítunk ezzel kapcsolatosan egy programot, amelybe természetesen a szakmát is bevonjuk.

- A Sanofi-Aventis több lábon álló multinacionális vállalat. Jelentős a generikus és az innovatív gyógyszergyártása.

- Ez így van. A generikus portfóliónk most tovább bővülhet azzal, hogy megvásároljuk a régió egyik legnagyobb generikus gyártóját, a Zentiva gyógyszercéget. Egy ilyen nagyvállalat, mint a miénk, nem engedheti meg magának, hogy nem vesz tudomást a generikumokról, mivel a betegek többsége sem engedheti meg magának, hogy a drága originális orvosságokat vásárolja meg. A válság idején különösen fontos, hogy olcsóbb készítményekkel is bővítsük a termékpalettánkat, és ezáltal biztosítsuk, hogy a beteg a megfelelő készítményt kapja, a megfelelő időben.

- Ön nem egyszer letette a voksot a gyógyszeripari kutatás-fejlesztés ösztönzése mellett. Hogyan értékeli e tekintetben a magyarországi iparpolitikát?

- Nem látom, hogy bármilyen eszközzel segítené ezt a kormány. Ugyanis a gyógyszercégekre kivetett 12 százalékos különadó súlyos tízmilliárdokat von el a k+f tevékenységtől, versenyhátrányt jelent az ipar számára, miközben nem oldotta meg az Egészségbiztosítási Alap problémáit. Hiszen az alapban keletkezett szufficit 80 százaléka a különadóból keletkezett, nem pedig a közpénzek költséghatékony felhasználásából. Érthetetlen, hogy a kormány egy olyan nemzetgazdasági ágazat cégeit sújtja, amelyek értékteremtő beruházásokat végeznek, jelentős a foglalkoztatásuk, tisztességesen fizetik az adókat és járulékokat.

- Ha már a foglalkoztatást említette, tervez-e elbocsátásokat hazánkban a Sanofi-Aventis/Chinoin?

- Nem jó dolog, ha egy vállalat arra kényszerül, hogy elbocsássa a jó szakembereit. Később nehéz lehet a pótlás. Célom ezért, hogy nálunk ne legyenek elbocsátások. De a realitásokkal nekünk is szembe kell néznünk. Az én felelősségem az, hogy olyan feltételeket teremtsünk, minden dolgozónak megmaradjon a munkahelye. Válság idején az innovációban élenjáró ágazatoknak, így a gyógyszeriparnak is az a dolga, hogy fenntartsa a foglalkoztatást. Ha nem ezt tenné, miben különbözne más ágazatoktól? Nem nehéz belátni, hogy a munkahelyek megtartásának legjobb módja a k+f megvédése. A Sanofi-Aventis/Chinoinban integrálódik a k+f és a termelés, egymáshoz szorosan kapcsolódó folyamatokról van szó. Ahhoz, hogy a fizikai dolgozói állománynak legyen munkája, és ezáltal meg tudjuk őket tartani, folytatnunk kell a kutatómunkát, és ezt látnia kell a kormánynak is.

A Sanofi-Aventis nemzetközi vállalatcsoport élére most új vezérigazgató került, aki öt prioritást fogalmazott meg. Ezek között első a k+f tevékenység erősítése. Eddig a 100 éves hagyománnyal rendelkező Sanofi-Aventis/ Chinoinnak – nemzetközi hírű múltja, tudományos tevékenysége miatt is – e tekintetben meghatározó szerepe, egyedi pozíciója volt. Ám ezek a pozitívumok ma már más országban is megtalálhatók. Ezért amikor a vállalatvezetés döntéseket hoz, minden szempontot mérlegel. Nagyon jó lenne, ha a cég válságmenedzselési terve nem Magyarország kárára valósulna meg.

- Mit vállalnának a gyógyszercégek a költségvetés stabilizálása érdekében?

- Nem a különadóval oldható meg a költségvetés problémája. Inkább azzal, hogy általánossá kellene tenni az egészségnyereség-vizsgálatot egy-egy új technológia, gyógyszeres terápia bevezetésekor, s ellenőrizni a gyógyítás folyamatát. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a betegségmenedzsmentre. A szankciók helyett pedig új gyakorlatot kellene megvalósítani az ágazatban. S noha az elmúlt évben más lett a stílus az egészségügy irányításában, a párbeszéd nem megfelelő. Nagyobb bizalomra lenne szükség.

Az 1989–1992 között folytatott közgazdasági és pénzügyi tanulmányok után a Sanofi pénzügyi igazgatóságán dolgozott, az ezt követő három évben az elnök-vezérigazgató közvetlen munkatársa lett.

1995–1998-ben marketingfeladatokat látott el a cég egyesült államokbeli vállalatánál. A következő öt esztendőben megbízást kapott arra, hogy alakítsa ki a stratégiai szövetséget az Organon holland gyógyszervállalattal, a közös céget két évig vezette.

A Sanofi és az Aventis francia gyógyszercég fúziójakor, öt éve került a magyarországi vállalat élére.

Az 1989–1992 között folytatott közgazdasági és pénzügyi tanulmányok után a Sanofi pénzügyi igazgatóságán dolgozott, az ezt követő három évben az elnök-vezérigazgató közvetlen munkatársa lett.

1995–1998-ben marketingfeladatokat látott el a cég egyesült államokbeli vállalatánál. A következő öt esztendőben megbízást kapott arra, hogy alakítsa ki a stratégiai szövetséget az Organon holland gyógyszervállalattal, a közös céget két évig vezette.

A Sanofi és az Aventis francia gyógyszercég fúziójakor, öt éve került a magyarországi vállalat élére.

Sanofi-Aventis/Chinoin A világ harmadik legnagyobb gyógyszervállalata. Európában az első, s hazai tagvállalatai révén 10 százalékos piaci részesedésével a vezető helyet foglalja el a gyógyszercégek sorában. 2008-ban a cégcsoport 27,6 milliárd euró értékben forgalmazott. A hazai vállalatok konszolidált árbevétele 242 milliárd forint.-->