Mindenekelőtt: a csúcsnak nem az volt a fő célja, hogy egyfajta kelet-európai donorkonferenciaként a térségnek folyósítandó segélyekről döntsön. Így aztán nem is fair azon lemérni az eredményét, hogy Kelet-Európa vonatkozásában mit ért el. A találkozót a cseh EU-elnökség – részben német–francia kezdeményezésre is – a gazdasági helyzet romlása, illetve az egyes tagállamok közötti szórványos nyilatkozatháborúk eszkalálódása miatt hívta össze. Az asztalon öt kiemelt témakör hevert, közülük csak az egyik volt – úgy általában – a „szolidaritás” kérdése (merthogy bedőlni készülő gazdaság nem csupán a keleti térfélen akad, lásd a százezres tüntetést a napokban Írországban). Prágában a legfontosabb célnak a „protekcionizmus” és az unión belüli „gazdasági nacionalizmus” megfékezését tekintették, azon felismerésből kiindulva, hogy az rövid úton felrobbanthatja az egész egységes piacot és vele az uniót is.