Leépítések helyett

Egy cég legnagyobb értéke legtöbbször az ott dolgozók szaktudása, szorgalma, elégedettsége, lojalitása. Nyugat-

Európában a jelek szerint ezt már felismerték a vállalatok. Ez a mostani válságban úgy nyilvánul meg, hogy csak a legvégső esetben nyúlnak a létszámleépítés eszközéhez. Inkább megpróbálnak bármi mást bevetni, csak ne kelljen elbocsátani a dolgozót. Mert az a legdrágább megoldás. A hosszú távon gondolkodó cégeknek és (nem mellesleg) az államnak is.

Itthon viszont sok vállalatvezetőnek eszébe sem jut, hogy lenne alternatívája is az elbocsátásnak. Legalábbis a Hewitt felmérése a közelmúltban arról számolt be, hogy tíz megkérdezett hazai cég közül hét létszámleépítésre számít az idén. Ezzel szemben Németországban például a következő a bevett sorrend. Elsőként az éjszakai műszakot szüntetik meg, azután bevezetik az egyéni munkaidőkereteket, s ha ez sem elég, általánosan átállnak a rövidített munkaidő alkalmazására. Erre már nemcsak ott lehet állami támogatást kapni, hanem nálunk is. Jó lenne, ha ez minél több cégvezetőben tudatosulna.

Az elbocsátás költsége jellemzően nagyobb, mint a rövidített munkaidő bevezetéséé. És nemcsak az utóbbihoz kapcsolódó állami támogatásról való lemondásban nyilvánul meg, vagy abban, hogy később, a válság elmúltával nehéz lesz pótolni a most könnyelműen szélnek eresztett alkalmazottakat. Akik egyébként viszik magukkal a szaktudásukat, a vállalat belső működésével kapcsolatos (a konkurencia számára biztosan értékes) ismereteiket és kapcsolataikat is.

Sokan azzal sem számolnak, milyen nagy imázsjavulást érhet el az a cég, amelyről dolgozói látják, komoly erőfeszítéseket tesz a megtartásukra a válság idején is. Pedig egy ilyen vállalatnál jobban érzik magukat az alkalmazottak, mint ott, ahol például a kollégák egy részét elbocsátják. És így jobban is fognak dolgozni.