Nukleáris kerékpártároló
A 2008 áprilisában született országgyűlési határozat rögzítette egy megalkotandó új energiapolitika céljait. A döntéshozók szándéka időszerű és érthető, feltéve, hogy elfogadjuk, miszerint az energiapolitikai célok kitűzése nem jelenti egyben magát az energiapolitikát is, még akkor sem, ha azt tartalmas háttéranyag kíséri. Vagy mégis?
A dokumentumban ugyanis az Országgyűlés felkérte a kormányt az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés-előkészítő munka megkezdésére, valamint arra, hogy tegye meg javaslatait a beruházás szükségességére, továbbá az erőmű típusára vonatkozóan. 2008 áprilisában tehát a parlament már a telepítendő atomerőművi blokkok típusával és a telepítés részleteivel kívánt foglalkozni.
Néhány napja újabb országgyűlési határozat született, amelyben előzetes, elvi hozzájárulást kapott a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység, vagyis a projektfejlesztés megkezdése. Összehasonlításként: egy privát projektfejlesztő akkor engedélyezi a rendszerint igen költséges projektfejlesztés elindítását, amikor az előzetes vizsgálatok alapján döntött, és határozott szándékában áll a megvalósítás. Nem azzal a szándékkal kezdi meg az előkészítést, hogy majd a projektfejlesztés későbbi fázisaiban érvel a megvalósítás mellett, hiszen már annyit költött a fejlesztésre. Az új nukleáris kapacitásokkal kapcsolatban mintha ilyen hangok hallatszanának egyre erősebben, főleg Paks tájékáról! Valakik valami alapján tehát már döntöttek?
Valószínű, hogy az újabb határozat szövegezői tisztában lehettek ezzel az ellentmondással, mert – az ügyet simítandó – olyan feladatokat is megjelöltek, amelyeket már a fejlesztésről szóló döntést megelőzően el kellett volna végezni. Ilyen például annak a mérlegelése, hogy milyen legyen – a kockázat/költség alternatívákat is figyelembe véve – az ország 2020 utáni optimális energiaforrás-szerkezete.
Akkor most a kerékpártárolóval bíbelődünk, és megpróbáljuk megkerülni a nyílt vitát az energiapolitika alapkérdéseiről?
Egyes elemzők szerint 1000 megawatt atomerőművi kapacitás létesítési költsége a több ezer milliárd forintos nagyságrendbe esik. Egy ilyen összeget nem kizárólag új nukleáris kapacitás létrehozására lehet fordítani, és nem ez az egyetlen módja, hogy növeljük az energiaellátás biztonságát, emeljük a műszaki kultúra színvonalát, új munkahelyeket teremtsünk stb.
Az új technológiák fokozatos térhódításával új piaci struktúrák jönnek létre, ezek lehetőséget nyújtanak az energiatermelés, -szállítás, -tárolás és -fogyasztás új módozatainak a térhódítására, alapjaiban megváltoztatva a piaci szereplők erőviszonyait. Lehetőség nyílik arra, hogy másképp, sokkal tágabban értelmezzük az energiahatékonyság kérdését, kihasználva a komplex, intelligens energetikai rendszerekben rejlő lehetőségeket.
Az Országgyűlés tavaly a célok megjelölésével vélhetően ezen körülmények tudatában kérte fel a kormányt Magyarország energiapolitikájának megalkotására. Ez az energiapolitika azonban egyelőre nem létezik, legalábbis a közvélemény számára nyilvánosan nem. Születtek színvonalas háttéranyagok, sőt, a kormány 2008 októberében még egy 2020-ig szóló stratégiát is elfogadott a megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére. Talány azonban, hogy ezt milyen energiapolitika részeként tette. Ezek a kérdések a jelek szerint sokakat foglalkoztatnak. Minden bizonnyal ez állhat a fokozatosan kibontakozó országos vita hátterében.
A szerző az EETEK Holding Zrt. igazgatója
