Az SZDSZ agóniája
Az SZDSZ tegnapi küldöttgyűlésével nemcsak a párt, hanem a rendszerváltás utáni politika történetében is lezárult egy korszak. No nem az Orbán Viktor által szombaton vizionált „centrális” rendszer eljövetelére gondolok, mert az csupán a Fidesz elnökének újabb „gumicsontja” volt. A nyilvános személyeskedések és az önállósodó frakció láttán ugyanis csodával érne fel, hogy a most elnökké választott Retkes Attila meg tudná fordítani a liberális párt szekerét.
A szabad demokraták várható eltűnése a hazai közéletből tanulságos. A populista hangokat elutasító – és kétségkívül kisebbségben lévő – szavazók voksaira pályázó párt hitelessége folyamatosan erodálódott. Akkor volt doktriner, amikor nem kellett volna (2006-os adócsökkentés), és ott volt elvtelen, ahol a sarkára kellett volna állnia (2002-es száznapos program). A párt megosztottá vált, korrupció lengte körül, dogmatikus gazdasági liberalizmusa idővel „másodlagos frissességűvé” vált, komoly rendszerváltó pártból fővárosi jogvédő szervezetté küzdötte le magát.
Sokan kárörömmel tekintenek a fejleményekre. Többnyire azok teszik ezt, akik a bukott SZDSZ-nél semmivel sem hitelesebb pártot favorizálnak. Márpedig a magyar demokrácia állapota a szabad demokraták nélkül sem lesz jobb (mint ahogy rosszabb sem). Egy hiteles, a nyugati, demokratikus normákat követő, nemzeti liberális párt helye viszont továbbra is kiadó Magyarországon. GCs
