Magyarként az EP-ben
Négy magyarországi – határon túli magyar képviselőkkel együtt öt magyar – teljes jogú tagja is lesz a múlt héten újjáalakult EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának, sőt magyar az első alelnök is. Eközben hárman az alkotmányügyi bizottságban, egy képviselő pedig az emberi jogi albizottságban kapott teljes jogú helyet. A szándék és az irány érthető, különösen a határon túli magyar pártokkal együttműködve, és például az olyan fejlemények fényében, mint a szlovákiai nyelvtörvény. Az viszont legalábbis elgondolkodtató, hogy mindezekhez képest az EU-s belső piaci jogalkotás olyan konkrét – és nagyon is kurrens! – EP-szakbizottságaiban, mint az ipar, a kutatás és az energiaügy, az EU belső piac vagy a közlekedés, a jelenlegi magyarországi „középpártok” részéről egyáltalán nincsenek magyar „főtagok” (az ipari-energiaügyiben egy, a közlekedésiben két póttaggal képviseltetik magukat a magyar középpártok, emellett az ipariban az EP-függetlenek soraiban helyet kapott Jobbik van jelen teljes jogú taggal). Egy magyar főtag jutott csak a környezetvédelmi bizottságba, és póttag magyar tagja lesz csak a nemzetközi kereskedelmi bizottságnak. Mindez arra utal: a magyar bizottságválasztás alapja az volt, mi fontos ma a magyar politikának, nem pedig, mi fontos az EU-fejlemények folyamatában. Jelzésértékű, hogy miközben az említett állampolgári jogi bizottságban teljes és póttagként – minden pártszínt nézve – nyolc magyar is lesz, addig a magyar középpártok által egyetlen póttaggal lefedett ipari-energiaügyi bizottságba a hasonló létszámú belga képviselőcsoport két, a négy fővel kisebb svéd csoport is két, míg a csupán 13 fős dán csoport három főtagot is küldött.
Tény, hogy kellően fajsúlyos lesz a magyar jelenlét az EP költségvetési és a mezőgazdasági bizottságában (3-3 főtag). Az is igaz, hogy az EP-munkában alig van különbség teljes jogú és póttag között: az utóbbi is beülhet minden ülésre, egyetlen kivétel, hogy ha kivan a teljes jogú létszám, akkor nem szavazhat. De még ha póttagokkal számolunk is, a 8:1 arány az állampolgári jogok és az iparral, innovációval s energiaüggyel foglalkozó bizottság között (ez utóbbi helyett mondhatnánk hasonló kontingenssel a belső piacit, a kereskedelmit is) sokat elárul a magyar reflexekről. Ráadásul állampolgári, emberi jogi vagy alkotmányügyi kérdésekben alig van közösségi „kemény” kompetencia, miközben a kereskedelem teljes egészében, a belső piac és a közlekedés pedig növekvő mértékben EU-szintű hatáskörben van. Dinamikusan növekszik a környezetvédelem közösségi kompetenciája is – gondoljunk a klímavédelemre –, és éppen a következő EP-ciklus idején kell kialakulnia és intézményesülnie a közös energiapolitika EU-szintű eszközrendszerének. E témákban az EP-nek együttdöntési jogköre van, ez lényegében azt jelenti, hogy a parlament többségi akarata ellenére nem születhet ezeken a területeken európai jogszabály (miközben részleteiben az EP alaposan átírhat bennük sok mindent).
Érthető, ha minél több magyar képviselő hallatni akarja a hangját emberi jogi kérdésekben, különös tekintettel a határon túli magyarokat érő sérelmekre. Még az sem kizárt, hogy bizonyos közösségi elvi vagy jogszabálykezdeményeket ki is lehet idővel csiholni, hiszen ennek első jelei a lisszaboni szerződés alapelvei között már megjelentek. De félő, hogy ha eközben nem marad erő, idő az EP napi munka 80 százalékát mégiscsak kitevő belső piaci jogalkotás menetének a magyar szempontú és érdemi súlyú lereagálására, akkor a magyar érdek háttérbe szorulhat annak formálásában. És mindez akkor, amikor félidőben a magyar diplomáciának kell majd soros elnökként ezt a jogalkotást vezényelni. Ehhez talán nem ártana egy kicsit izmosabb parlamenti szövetség.
A szerző a BruxInfo EU-szakértője
