Mínuszban

Személyi kölcsön, hitelkártya, folyószámlahitel – nagyjából ezek az eszközök maradtak azoknak a kezében, akik a kiadásaikkal rendszeresen túlcsúsznak a havi jövedelmük biztosította kereteken. A jelek szerint egyre többen élnek is ezekkel a lehetőségekkel. A folyószámlahitelek állománya például két év alatt bő másfélszeresére emelkedett, ez arra enged következtetni, hogy egyre több egyenleg tartózkodik tartósan mínuszban a bankoknál.

A hitelintézetek szempontjából nem feltétlenül aggasztó ez a tendencia. A folyószámlakölcsönöknél és a hitelkártyáknál ugyanis – a beérkező utalások, illetve a pénzmozgás alapján – nagyon jól ellenőrizhető, hogyan is áll az ügyfél szénája, és azonnal lehet lépni, amint a kliens láthatóan túllépte a számára meghatározott keretet. Keresni pedig egyáltalán nem keresnek rosszul az üzleten: a folyószámlakölcsönök kamata már bőven 20 százalék fölött mozog, és a tartósan mínuszban lévő hitelkártya-birtokosok is minimum évi 30 százalék körüli árat fizetnek. Néhány százezer forintos egyedi ügyleteknél pedig – tekintettel az adósok nagy tömegére – simán vállalható a rizikó, a még egyébként hagyományosan kockázatos üzletnek számító személyi kölcsönöknél is.

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a bankok – megérezve az idők szavát –, ha nem is dömpingszerűen, de elég nagy mennyiségben próbálják eladogatni ezeket a konstrukciókat. Leginkább annak a középrétegnek, amelynek már szükséges lehet túlnyúlni azon a bizonyos takarón, ám még nagy valószínűséggel képes lesz rendben törleszteni a kölcsönt.

Arra sem kell számítani, hogy ez a tendencia a jelenlegi gazdasági környezetben hirtelen megváltozna, akár a bankok, akár az adósok oldaláról. Hiszen mindkettejüknek élni kell valamiből.