BUX 42,896.59
+2.36%
BUMIX 3,980.35
+0.50%
CETOP20 1,992.63
+1.63%
OTP 10,775
+1.84%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
+3.46%
+0.56%
+0.20%
ZWACK 17,450
-0.29%
0.00%
ANY 1,640
0.00%
RABA 1,165
0.00%
+3.56%
0.00%
0.00%
+0.46%
OPUS 194.2
+0.52%
+5.88%
-0.61%
0.00%
+5.87%
OTT1 149.2
0.00%
+3.05%
MOL 2,870
+1.27%
-0.75%
ALTEO 2,380
-0.42%
0.00%
+3.83%
EHEP 1,465
-10.94%
-0.70%
-0.76%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+2.11%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
+0.48%
+0.37%
+3.45%
0.00%
-0.31%
+10.71%
GOPD 12,700
+40.80%
OXOTH 3,740
+1.08%
+0.45%
NAP 1,228
+0.16%
+22.22%
-0.96%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Feltámasztott iparpolitika

A pénzügyi válságra és a mély recesszióra adott egyik legroszszabb válasz az volt, amikor a politikusok újraélesztették az „iparpolitikát”. A kormányok ismét szubvenciókhoz, megbízásokhoz, szabályozáshoz és tőkejuttatáshoz folyamodnak, hogy maguk választhassanak ki iparági nyerteseket és veszteseket. A mostani hullámban iparpolitikát alkalmaznak olyan fejlett országokban, mint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, ahol sokáig ellenálltak a túlkapásoknak

A mostani hullámban iparpolitikát alkalmaznak olyan fejlett országokban, mint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, ahol sokáig ellenálltak a túlkapásoknak. Franciaországban hosszú időre visszatekintő hagyománya van a „nemzeti bajnokok” kinevelésének, csakúgy, mint olyan feljövő államokban, mint Kína vagy Brazília. Párizsban Nicolas Sarkozy államfő egy 52 milliárd eurós hitel felvételét hagyta jóvá, amelylyel a kormány által remélt „húzó iparágak” fejlesztését kellene előmozdítani. Némely központi bank – például az amerikai Federal Reserve – ugyancsak bekapcsolódott egyes cégek támogatásába.
Az iparpolitika alkalmazása azoknak a politikusoknak vonzó, akik kulcsfontosságú választói körzeteknek tudnak kedvezni ezáltal, miközben azt állítják, hogy a gazdaság egészét segítik. A dolog azonban többnyire sokkal több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz.


Az iparpolitika egyik legvitatottabb területei közé tartozik a kutatás-fejlesztésben látható szerepvállalás. A határvonalat célszerű ott meghúzni, ahol a magáncégek már képesek megragadni a kutatásból származó haszon többségét. Az általános kutatásnak ugyanakkor minden kereskedelmi felhasználás számára egyenlő feltételeket kell biztosítani. A számítógépek egymáshoz kapcsolására szolgáló internet technológiáját például annak idején az amerikai hadügyi tárca intézménye fejlesztette ki. Ezzel szemben azonban ostobaság lenne, ha a kormány támogatná például valamely keresőgép vagy közösségi-kapcsolati platform létrehozatalát.
A 80-as években sokan méltatták a japán iparpolitikát, amelynek keretében a kormány a gazdaság mikromenedzselésére törekedett. Ennek eredménye egy hatalmas piaci buborék lett, amelynek kipukkadását követte egy elveszített évtized, három recesszió, illetve a fejlett ipari államok sorában a legnagyobb GDP-arányos államadósság létrejötte. Bár a japán kormány támogatásaiból jutott számítástechnikai és HDTV-fejlesztésekre, a pénz nagy része mégis a tömeges foglalkoztatást célzó programokra, mezőgazdaságra és nehézipari fejlesztésekre ment el.
Hasonló problémák Dél-Koreától – Európán keresztül – az Egyesült Államokig mindenütt felbukkantak. George W. Bush elnök például éveken keresztül dollármilliárdokat ölt a hidrogénautó kifejlesztésébe, különösebb eredmény nélkül. Az Egyesült Államokban most a recesszió elleni küzdelem és a munkahelyteremtés céljával elfogadott masszív, 787 milliárd dolláros fiskális ösztönző csomag tartalmaz óriási tételeket egyes iparágak és technológiák támogatására. A „tiszta energia” projekt egymaga 40 milliárdot kapott, jóllehet az alternatív energia céljára magántőke is bőségesen rendelkezésre állna.

A kormánynak csak általános célokat lenne szabad kitűznie, utána hagynia kellene a vállalkozókat, a befektetőket és a fogyasztókat azok megvalósítására. Az államnak az alapvető tudományos és technikai kutatásokra kellene korlátoznia a szerepét, és látnia kellene, hogy hosszú távon nincs értelme olyan politikának, amely a kormány támogatása nélkül elhalna. Ha pedig az iparpolitika újraélesztésének lennének is kétes, átmeneti érdemei, az ilyen tervek feladásához a kormányoknak rendelkezniük kell egy exit stratégiával, mielőtt a programok meggyökeresednének, és létrejönnének a hozzájuk kapcsolódó érdekcsoportok. Az államadósság révén finanszírozott kiadások nyomán programozottá válnak jövőbeni adóemelések, eltérítve tőkét és munkaerőt annak megfelelőbb alkalmazásától.
Az iparpolitika csúfosan megbukott a 70-es és a 80-as években. Ma ugyanolyan rossz ötletnek számítana, ha a kormányok jelölhetnék ki az iparban a nyerteseket és a veszteseket.

A szerző Stanford Egyetem közgazdaságtan-profeszszora, korábban elnöki gazdasági főtanácsadó volt

Copyright: Project Syndicate, 2009
@ www.project-syndicate.org

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek