Hogy mennyire nem túloztak ezek az elemzések, azt a Hypo Group számára sebtében szervezett mentőakció is bizonyította: állami (és magán-) eurómilliárdokra volt szükség a hatodik legnagyobb osztrák bank azonnali csődjének elkerüléséhez, és egyelőre senki sem tudja, mennyi lesz a számla végösszege.

Jóllehet a tőzsdei árfolyamok vagy egyes makrogazdasági mutatók láttán az elmúlt hónapokban számos, a krízis végéről szóló elemzés látott napvilágot világszerte, a bankok széfjeiben rejtőző „csontvázak” miatt – hogy egyes, a kilábalásnak ellentmondó makroadatokat, az állami élénkítő csomagok kifutását és más tényezőket ne is említsünk – korainak tűnik a derűlátás. Lehet, hogy feneketlen hordónak bizonyulnak a csillagászati összegekkel megtámogatott bankok? Elvégre a majdnem bedőlt HGAA tavalyi eredménykimutatásában még nyereségről volt szó. Csekély vigasz, hogy az ügy gyanús részleteinek a feltárására szigorú vizsgálatot ígér az osztrák kormány.

Csak remélhetjük, hogy a globális pénzügyi szféra rendbetétele kapcsán nem a borúlátó forgatókönyvek valósulnak meg. Mint ahogy azt is, hogy a Hypo kelet-európai „befürdése” nem rontja tovább térségünk egyébként is megtépázott vonzerejét.