Görögtűz

Ha Görögországra tekintünk, kicsit mintha a tükörbe is néznénk. Ott is volt erős kommunista mozgalom, éltek diktatúrában is (igaz, jobboldaliban), ugyanúgy gyenge gazdasággal csatlakoztak az Európai Unióhoz, a kormányok ott is rendre kreatív trükkökkel ellensúlyozták a költségvetési fegyelem hiányát, a 2004-es athéni olimpia előkészítése ugyanolyan botrányosra és drágára sikerült, mint nálunk a 4-es metró építése vagy Pécs kulturális projektje, Budapesthez hasonlóan pedig a görög főváros is utcai harcokkal került be a világ tévéhíradóiba.
Persze akadnak különbségek is, és itt nem csak az ókori múltra vagy a mediterrán klímára gondolok.

A közel azonos lakosságszám ellenére ugyanis a görög GDP több mint a duplája a magyarnak, de ami még fontosabb: tagja az euróövezetnek. Valószínűleg csak ennek köszönhető ugyanis, hogy Görögország az idei évre várt 13 százalékos GDP-arányos hiányával és 110 százalékos adósságával nem kényszerült Magyarországhoz hasonlóan a Nemzetközi Valutaalap kényszerfogyókúrájára. Persze ami késik, nem múlik: a fiskális felelőtlenséget Brüsszel és az Európai Központi Bank sem nézi el a végtelenségig, a Fitch tegnapi leminősítése és az emelkedő görög állampapírhozamok pedig jelzik, Athén legfeljebb időt nyert, de nem úszhatja meg a fájdalmas kiigazítást. Ez pedig számunkra is tanulság lehet, ha egyszer végre csatlakozunk az unió élcsapatához.

A párhuzam más szempontból is érdekes. Azt látjuk ugyanis, hogy az EU más déli tagállamai is hasonló cipőben járnak, nem beszélve a többi balkáni országról. Ami felidézheti számunkra azokat az elemzéseket, amelyek szerint a társadalmi értékeket tekintve Magyarország jobban hasonlít déli, keleti szomszédaihoz, mint a hőn vágyott északi, nyugati példákhoz. Ezt pedig egy kényszerkiigazítás vagy egy választás sem tudja egy csapásra megváltoztatni.