Görögország legsúlyosabb tehertétele nem a gazdaság tényleges állapota, hanem az országot övező mélységes bizalmi válság – jegyezte meg George Papakonsztantinu pénzügyminiszter a brüsszeli European Policy Center hétfői fórumán. Szavaiból kitűnt, ő és kormánya eltökélt, hogy ezt a trendet megfordítsák, de azt ő is elismerte: erőfeszítéseiket gyengíti, hogy a legtöbb mostani döntésük hatása csak hónapok – ha ugyan nem évek – múlva válik érezhetővé. Elvben – görög olvasatban – az átmeneti időszakot lenne hivatott aládúcolni az EU és az eurózóna kiállása. De itt jön a nagy kérdés: megteheti-e – és az elmúlt évtizedek görögországi tapasztalatai alapján egyáltalán meg akarja-e tenni – az unió, hogy olyan erőteljes fellépéssel állja útját további pénzpiaci támadásoknak, amelyik valóban eltéríti a spekulatív manővereket? Vajon ilyen szempontból keveset vagy eleget mondtak-e a huszonhetek múlt csütörtökön, amikor „szükség esetére” segítséget helyeztek kilátásba, de konkrétumot nem közöltek? A piacokat nem nagyon hatotta meg a dolog, a német közvéleménynek azonban már ez is sok volt.