Anticiklikus lépésekkel

- A hazai bankok közötti erőviszonyokat mennyire rendezte át a válság?

- A válság mindig új lehetőségeket is feltár, vannak vesztesei és győztesei egyaránt. Nagyon sok múlik azon, hogy egy adott cég menedzsmentje képes-e megfelelő időben ritmust váltani. Természetesen nem vagyunk egyedül a piacon, akiknek ez sikerült, ez majd a bankok év végi számaiból is kiderül. Nálunk alapvetően két dolognak köszönhető, hogy ma relatíve erősebbek vagyunk, mint a ciklusforduló előtt: egyrészt anticiklikus lépéseket hajtottunk végre, tavaly 19 fiókot nyitottunk, és felvettünk 160 embert. Ugyanakkor erőteljesen hozzányúltunk a költségekhez is, 2009-ben több mint 10 százalékkal alacsonyabb lett a költségbázisunk, mint 2008-ban.

- Hogyan tudtak egyszerre költséget csökkenteni és bővülni?

- A megszorítások jelentős részét mi is a humánpolitikai területen léptük meg, de nem elbocsátások árán. Nem voltak fizetésemelések, mintegy 80 százalékkal csökkentettük a bónuszokat, elmaradtak rendezvények, nem volt karácsonyi ünnepély, a vezetők utazásait viszszafogtuk, és például magunk fizettük a bankba érkező újság-előfizetéseket is. Emellett visszafogtuk a marketingköltségeket, eladtunk gépkocsikat, az utazási költségeket általában is visszavágtuk, nem vettünk új számítógépeket.

- Az UniCredit régiós vezetője, Federico Ghizzoni nemrég arról számolt be, 27 ezer adósuk hitelét sikerült rendezni a térségben. Magyarországon mennyi ügyfelet érintett ez a kezdeményezés?

- Mi 11 ezer ügyfelet kerestünk meg tavaly február óta. Az UniCredit kezdeményezése volt az első ilyen adósmentés Európában, ennek során már eddig is durván háromezer ügyféllel állapodtunk meg, és tárgyaltuk újra a hitelszerződéseket.

- A megmentett adósokkal kapcsolatban nem tartanak attól, hogy néhány hónap múlva ismét nem fizetőkké válnak?

- Azt szokták mondani, hogy aki időt nyer, életet nyer. Lassan beindul a gazdasági növekedés, és akkor ismét nő majd az ügyfelek jövedelemtermelő képessége. Nem lehet természetesen kizárni, hogy lesznek hitelbedőlések is.

- Mekkora önöknél a problémás adósok aránya?

- A bankrendszerben 7,6 százalékos volt a 90 napon túl nem fizető adósok aránya szeptember végén, nálunk ennél néhány tized százalékponttal jobb volt a mutató. 2009 végén egyébként a banki szektorban a problémás hitelek aránya 7-8 százalék körül alakulhatott.

- Az idén mi várható ezen a téren?

- Mérsékelt optimizmussal tervezzük az évet. Tavaly a 2008-as szint négyszeresére nőttek a céltartalékaink. A bankszektori átlag sajnos ennél rosszabb volt. Mi az idén a tavalyinál már minimálisan kisebb céltartalékkal számolunk. Persze a két problémás terület – ahogy a bankszektor egészében – nálunk is megmarad. Az egyik ezek közül a lakossági lakáskölcsönök, különös tekintettel a svájcifrank-alapú hitelek szegmensére, a másik pedig az ingatlanprojektek finanszírozása. Jelenleg éppen egy ingatlanciklusnak az alján van a gazdaság, ráadásul az ingatlanciklusok a leghosszabbak a gazdaságban, 10-15 évesek. Úgy vélem, csak három-négy év múlva kezdődhet ezen e téren az érdemi felemelkedés.

- A hitelezések volumenében mire számít?

- Csekély mértékben, de nőni fog a hitelezés. Ökölszabályként elmondható, hogy általában a GDP-növekedésnél néhány százalékponttal nagyobb mértékben bővül a kihelyezések mértéke, vagyis ha az idén stagnál a gazdaság, néhány százalékkal nőhet a banki hitelezés. Leginkább a lakossági területen várok bővülést.

- A vállalati hiteleknél mikor indulhat meg a növekedés?

- Amikor újra komolyan a fellendülés jeleit mutatja majd a magyar gazdaság, 2011–12 körül. A vállalati finanszírozásnál egyébként fontos látni, hogy multinacionális cégek leányvállalatai a mai körülmények között ezt sokszor az anyavállalataiktól várják s nem a helyi bankoktól.

- A hazai bankok is visszavették a vállalati hitelkihelyezést.

- A statisztika szerint valóban így van, de ez főleg a ki nem használt hitelkeretek drasztikus csökkentését jelentette. A cégek korábban a hitelkereteik 60-70 százalékát használták ki, a többi ott állt készenlétben. Most nincs érdemben szükség az ilyen úgymond ugrásra kész pénzekre, mert a cégek nem akarják növelni hitelkinnlevőségüket. Nem a bankok nem akarnak hitelt kihelyezni, a hitelintézetek ugyanis rendelkeznek megfelelő likviditással, de a gazdaság állapota miatt sokszor nincs mire hitelezni.

- Az, hogy az MNB szigorítani kívánja a hitelezést, mennyire nehezíti a bankok dolgát?

- A kormány a lakosság mellett a vállalati hitelkihelyezés szigorítását is bevezette, még jobban megszigorítva az euróhitelezést. Ez az intézkedés is változtatja a cégek hiteléhségét s így a hitelkihelyezési lehetőségeket is, és hasonló a helyzet a lakossági piacon is. Ezek az intézkedések sajnos nem anticiklikusak, nem segítik a válságból való kilábalást. Személy szerint úgy gondolom, ezeket a megállapodásokat a bankokra és az ügyfelekre kellene bízni, de ha a kormány és a Magyar Nemzeti Bank ezt másképp látja, természetesen el kell fogadnunk a feltételeket.

- A svájcifrank-hitelek visszatérhetnek még?

- Nem, de a devizahitel itt marad velünk. A kormány – nagyon helyesen – nem tiltotta meg az euróban való hitelezést. Ezt azért gondolom helyesnek és természetesnek, mert a vállalati hitelállomány nagy része ebben a pénznemben van, ráadásul az eurózónához való majdani csatlakozás miatt néhány év múlva már minden, így a lakossági hitelek is, euróban lesznek. Másrészt attól függetlenül, hogy új frankalapú kölcsönök már nincsenek, a frankhitel még sokáig itt marad velünk. A mi kölcsöneink átlagos futamideje a bankszektorhoz hasonlóan 12–15 év, vagyis 2025-ig még biztosan nyomot hagy a hitelintézeteken ez a kölcsöntípus.

- A tartós befektetések adókedvezményéről mit gondol?

- Minden olyan kezdeményezést támogatandónak gondolok, amely a hosszú távú megtakarítási hajlandóságot növeli a lakosságnál. A magyar társadalom egyik komoly baja, hogy fontos szegmenseit tekintve az évtizedeken keresztül elmaradt fogyasztásból a presztízsfogyasztásba esett át. Egy magyar kisvállalkozó az első tízmillió forintjából Mercedest vesz, egy német viszont Opellel jár, és beruház a vállalkozásába, vagy félreteszi a pénzt. A hazai fogyasztói kultúrát is ebbe a normálisabb irányba kellene terelni.

- Mennyi pénz kerülhet a tartós befektetési számlákra?

- A megtakarítások néhány százaléka, de ha eleinte csak néhány tízezer ember gondolja úgy, hogy hosszú távra befektet, az is jó.

- Ha a hitelezés csökken, a megtakarítások nehezen nőnek, milyen termékekkel próbálkozhatnak a bankok?

- Olyan szolgáltatásokat kell indítani, amelyekkel átalakulhatnak az ügyfélkapcsolatok. A hitelek újratárgyalása is ilyen. Szintén ilyen, hogy a bankcsoportunk ATM-hálózatában Európa-szerte ingyenes betéti kártyáinkkal a készpénzfelvétel. Szintén ilyen az a SEPA alapján működő, ma még csak általunk nyújtott szolgáltatás, amely az Európán belüli eurótranzakciókat teszi egyszerűbbé elsősorban a vállalkozások számára, de ha valakinek pl. a gyereke külföldön él, az ő lakbérét is egyetlen gombnyomással kifizetheti.

- 2010 választási év. Mennyire tartanak attól, hogy a pártok kihasználják a bankellenes hangulatot, és így próbálnak nagyobb népszerűségre szert tenni?

- Ebben az évben két nagy kockázattal néz szembe a bankszakma: az egyik a hitelportfóliók romlása, a másik a reputációs kockázat. A bankszakma megítélése romlott az egész világon, így Magyarországon is. Mivel nálunk erre valódi ok nem volt, ezért szerencsére idehaza kevésbé jött ez elő, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában, ahol a pénzügyi csoportokat állami pénzen kellett megsegíteni. Magyarországon egyetlen középbank (ez az FHB Jelzálogbank volt – a szerk.) kivételével egyetlen banknak sem kellett mentőövet, állami tőkét kapnia. Három bank (FHB, OTP, MFB – a szerk.) a likviditásához hitelt kapott, ezt kamatostul vissza is fizetik.

- A legtöbb banknál a külföldi tulajdonosok emeltek tőkét. Önöknél?

- A mi bankunknál nem kellett tőkét emelni sem, és az is lényeges, hogy az UniCredit csoport is azon nagyon kevés nagy európai bankház közé tartozik, amely nem kapott, nem kért állami segítséget. A reputációs kockázat ennek ellenére megmarad, és sokkal nagyobb veszélynek tartom az idén, mint azt, hogy tízmilliárd forintos nagyságrendben képzünk céltartalékot.

- A bankokat főleg a lakóingatlanok árverezése, a kilakoltatások miatt támadják. Mennyire jogosak ezek a vádak?

- Amikor még senki nem tette kötelezővé, hogy ne legyenek kilakoltatások, mi már akkor minden árverezést leállítottunk. Egyébként itt is sok a bankszakmára nézve hátrányos csúsztatás. Magyarországon évente nagyjából 8-10 ezer árverést tartanak, ezek 90 százalékát azonban nem a pénzügyi intézmények kezdeményezik, hanem a közszolgáltatók vagy az APEH. A fennmaradó 10 százalékon belül is az árverések zömét nem a bankok, hanem az úgynevezett pénzügyi vállalkozások indítják el.

Szakmai pályafutását a Magyar Nemzeti Bankban kezdte hitelelőadóként.

1978–88 között a Pénzügyminisztériumban dolgozott tudományos kutatóként, majd helyettes főosztályvezetőként. Ezt követően a Világbank ügyvezető igazgatójának aszszisztense volt Washingtonban.

1993–95 között a Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatójaként dolgozott, majd tíz éven át vezette az Allianz Hungária Biztosítót elnök-vezérigazgatóként.

Az UniCredit Bank elnök-vezérigazgatói posztját 2006 óta tölti be.

Szakmai pályafutását a Magyar Nemzeti Bankban kezdte hitelelőadóként.

1978–88 között a Pénzügyminisztériumban dolgozott tudományos kutatóként, majd helyettes főosztályvezetőként. Ezt követően a Világbank ügyvezető igazgatójának aszszisztense volt Washingtonban.

1993–95 között a Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatójaként dolgozott, majd tíz éven át vezette az Allianz Hungária Biztosítót elnök-vezérigazgatóként.

Az UniCredit Bank elnök-vezérigazgatói posztját 2006 óta tölti be. Unicredit Bank Az UniCredit Bank csoportszintű mérlegfőösszege 2008-ban 1761,8 milliárd forint volt, ez alapján a hetedik legnagyobb hitelintézet Magyarországon. A társaság adózott eredménye tavalyelőtt meghaladta a 29 milliárd forintot.-->