Kilábalási kérdőjelek

A tavalyi év közepe óta lényegében lassú, de folyamatos V alakú kilábalást látunk a világgazdasági folyamatokban. Az amerikai gazdaság valóban a második világháborút követő legmélyebb válságot éli át, de úgy tűnik, hogy a kilábalási szakasz is az elmúlt hatvan év leghosszabb felívelését hozza. Az utóbbi hetekben azonban korábban nem látott számban érkeztek gyengébb adatok a konjunktúra év eleji alakulásáról. Félreértés ne essék, a tavalyi év végének növekedési adata valóban jobb lett. Mintha azonban ezt követően lelassult volna a kilábalás üteme, és az amerikai gazdaság egy visszafogottabb növekedési pályára állna át. A kialakult helyzet annyiban logikus, hogy a tavalyi év második felében volt a legnagyobb hatása a gazdaságpolitikai ösztönzőknek, így ezek kifutása természetes módon együtt járhat egy lassabb növekedéssel.
Kínában szintén mintha elkezdett volna mérséklődni a tavalyi évben még két számjegyű bővülési ütem. Ez hovatovább nem is lenne meglepő, hiszen a korábbi harminc százalékot (!) meghaladó hitelállomány-bővülés mindenképpen mérséklődik, sőt, a jegybanki intézkedések még szigorítottak is a hitelezési feltételeken.

A roncsautóprogramok kifutásával Európa is mintha visszakapcsolna egy fokozatot, és a legtöbb tagországban a már pozitív változást hozó utolsó negyedévhez képest most mintha kevésbé bizakodók lennének a vállalkozások és a fogyasztók. Nehéz megítélni, hogy milyen mértékű változást hozhat az üzleti bizalmi index enyhe romlása Németországban, vagy a magas államadósságok okozta forráselvonás a magánszektortól.

Az biztos, hogy az utóbbi hetekben a nemzetközi szervezetek általában felfelé módosították a növekedési előrejelzéseiket, így előfordulhat, hogy a következő hónapokban a meglepetés inkább a kedvezőtlen irányból érkezik.

A hazai kilátásokat illetően szintén vegyes kép tárul elénk. A bizalmi indexek általában kedvezőek az év első két hónapjában, a csökkenő kamatszint és a stabil árfolyam pedig jó a növekedésnek. A másik oldalon a bankok a korábbi túlzott hitelezést most óvatos magatartással igyekeznek kompenzálni, de emellett érkezett egy gyenge beruházási adat, a kiskereskedelmi forgalom továbbra is igen jelentős csökkenést mutat, és az ipari termelési adatok sem éppen kedvezőek. A decemberi ipari termelési adat lényegében lenullázta az év második felében elért minimális emelkedést is. Ráadásul a kilábalás kizárólag az exportszektorra volt jellemző, a belföldi értékesítésre termelő vállalatok körében tovább folytatódott a lejtmenet. A kilábalási forgatókönyvet tovább gyengíti, hogy az exportszektor döntően két területnek, a jármű- és a gépgyártásnak köszönheti a javulást, így itt is kiemelt a kockázata, hogy a támogatási programok kifutását itthon is megérezzük.
A legutóbbi, ezredfordulót követő viszszaesés és kilábalás alapján nem lenne meglepő, ha ezúttal is lassabb lenne a világgazdaság helyreállása. Igaz, akkor szinte kizárólag az Egyesült Államok kötötte le a piacok figyelmét annak megítéléséhez, hogy meddig tart a recesszió, míg ma Ázsia és Európa is jelentős szerepet játszik. Emlékezhetünk azonban arra, hogy a 2002 eleji optimizmus még arról szólt, hogy a visszaesést egy gyors kilábalás követi, majd az év tavaszától mind markánsabban rajzolódott ki egy lassabb helyreállás forgatókönyve, végül a tartós fordulatra még egy évet kellett várni. Ez akkor jelentős átrendeződést okozott a tőkepiacokon is, tehát ezúttal is érdemes lesz erre figyelni.
A mi esetünkben ez már csak azért is kiemelten fontos, mert a Nemzetközi Valutaalap programjának alappillére, hogy az adósságrátát, azaz az adósságállománynak a nemzeti jövedelemhez viszonyított arányát egy fenntartható pályára állítsa. Egy lassabb kilábalási pálya mentén ez is kedvezőtlenebbé válhat, azaz az új kormánynak újból feladata lehet egy hiteles gazdasági pálya összeállítása.