Nem kell ennyi "ingyenélő" helyi politikus
Ám amilyen népszerű lenne ez a lépés a közvélemény szemében – az az általános vélekedés, hogy nem kell ennyi „ingyenélő” helyi politikus –, akkora érdeksérelemmel járna a végeken. Hiszen a kopogtatócédulázó, szórólapozó, plakátragasztó, standoló emberek – na persze az elkötelezettség, a „politikai szerelem” mellett – azért is hajlandók erre a gyakran meglehetősen lélekölő munkára, mert azt remélik, önkormányzati képviselői pozícióval jutalmazzák áldozatos munkájukat. S azoknak a szemében, akik most hoppon maradnak, a következő aláírás- és ajánlószelvény-gyűjtés során sokkal kisebb lesz a lelkesedés lángja.
Bár tény, nincs szükség ennyi képviselőre, de az önkormányzati rendszernek nem az a legnagyobb gondja, hogy pár milliárd forint elmegy az ő tiszteletdíjukra. Sokkal inkább az, hogy a húsz évvel ezelőtti felállítása óta nem sikerült alapjaiban megreformálni. Holott azóta nagyot fordult a világ, többek között megváltozott az állam és az önkormányzatok viszonya, módosult a településszerkezet, a lakosság eloszlása, új közszolgáltatási feladatok keletkeztek, régiek váltak elavulttá, tagja lettünk az Európai Uniónak, ahonnan ezermilliárdok érkeznek.
Innen szép nyerni.






