BUX 39,240.53
-1.65%
BUMIX 3,711.97
-1.12%
CETOP20 1,829.32
-2.80%
OTP 8,422
-0.78%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
-5.75%
-1.73%
-1.49%
ZWACK 18,550
+1.09%
0.00%
ANY 1,570
-0.95%
RABA 1,095
+0.92%
0.00%
+0.63%
-3.12%
-0.94%
OPUS 165.8
-2.01%
+5.42%
-3.90%
0.00%
-3.19%
OTT1 149.2
0.00%
0.00%
MOL 2,918
-1.75%
-1.27%
ALTEO 2,370
-0.84%
+11.76%
-1.22%
EHEP 1,130
-5.83%
-0.83%
+0.89%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
0.00%
-0.77%
0.00%
0.00%
-0.36%
+0.81%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,690
-0.27%
-3.12%
NAP 1,238
+1.48%
0.00%
-15.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Oszkó Péter: Tudunk tanulni a hibáinkból?

Kérdés, hogy időszerű-e már általános tanulságokat levonni a pénzügyi világválság történetéből, hiszen még a kimenetelében sem lehetünk biztosak. Ha mégis, akkor a legnyilvánvalóbb tanulság, hogy az átmeneti, időnyerésre, túlélésre játszó gazdasági vagy gazdaságpolitikai stratégiák eleve kudarcra vannak ítélve.

Ha korai is az egész világ pénzügyeit alapjaiban megrengető válságból végső tanulságokat levonni, az önvizsgálat mindenki számára hasznos lehet, s egyébként érezhető, hogy számos területen zajlik is. Radikálisan, sokszor kényszer hatására változnak a fogyasztói szokások, visszaszorulóban van a felelőtlen adósságvállalás, és egyre nagyobb a tere a megtakarításoknak. Ugyancsak jelentős változáson mennek keresztül a stratégiai, üzleti döntések, s egyre gyakrabban jelenik meg a fenntarthatóság mint szempont a rövid távú profitérdekek mellett. Ahol viszont az effajta átalakulásokkal szemben talán a legnagyobb az ellenállás, az sajnálatos módon éppen a politika és az állami irányítás világa.

Pedig hamis az a kép, miszerint a válságnak a tanulsága az lenne, hogy nagyobb arányú állami szabályozásra, szerepvállalásra és beavatkozásra van szükség, hiszen a világ számos pontján a válságot a legnagyobb arányban éppen a hibás politikai döntések, a rövidlátó állami magatartás idézte elő. A krízis előtti pénzügyi kormányzás nemcsak hogy hagyta a felelőtlen fogyasztói magatartásformák és hitelezési megoldások terjedését, hanem azt változatos eszközökkel motiválta is, sőt, eközben az egyes kormányok maguk is hajlamosak voltak a mértéktelen eladósodásra. Azaz a politika világának és az állami irányítás gyakorlóinak éppen úgy önvizsgálatot kell tartaniuk és elsajátítaniuk a választási ciklusokon túlnyúló és az önös politikai érdekeken túlmutató stratégiai gondolkodást.

A fentiek nem csak Magyarországra igazak, hiszen számos példa található a felelőtlen költségvetési gazdálkodásra és a mértéktelen eladósodásra. Magyarország elmúlt évtizede ettől függetlenül remek példáját adja a gazdasági csodavárásnak, a sikertelen különutas megoldásoknak. Rövid távú politikai haszon érdekében hitették el magukkal döntéshozók, hogy a későbbi évek kockázataival nem kell foglalkozniuk, a költségvetésben, a nyugdíj- vagy az adórendszerben helye van átmeneti megoldásoknak, s a keletkező finanszírozási lyukak, strukturális sérülések egyszer csak begyógyulnak, vagy varázsütésre maguktól, vagy egy remélt, bár valós intézkedésekkel sosem serkentett gazdasági növekedéstől.

Márpedig a pénzügyi válság elkerülhetetlen következménye, hogy a kockázatok, az elkövetett hibák, tévedések költsége is megsokszorozódott. A próbálgatáson alapuló, ún. „trial and error” módszert alkalmazó gazdasági vagy gazdaságpolitikai döntéseket felelős vezető nem engedheti meg magának, különösen nem olyan területen, ahol korábbi döntések már megmutatták a fenyegető károk nagyságát.

Egy hibás, rövidlátó, néhány éves túlélésre játszó vállalati stratégia ma az adott cég túlélését kockáztatja. Hasonlóképp egy hibás, ugyancsak rövidlátó, kizárólag választási ciklusokban és hatalompolitikai játszmákban gondolkodó kormányzati gazdaságpolitika, amely évekre előre olyan költségekre, kiadásokra vagy adócsökkentésekre, illetve átmenetileg bevezetett adók kivezetésére tesz ígéretet, melyekre kétséges, hogy valaha fedezetet talál, szintén csak átmeneti időnyerésre lehet csak alkalmas, de évekkel későbbre ijesztő hatású időzített pénzügyi bombákat hagyhat maga után. Pláne, ha eközben akár még a lakosság saját tulajdonú pénztári számláin másfél évtized alatt felhalmozott nyugdíjcélú megtakarításokat is feléli.

Ilyen és ehhez hasonló jeleket számos hozzánk közeli vagy akár tőlünk távoli ország kormányzati intézkedéseiben is fel lehet fedezni, azaz egyidejűleg mindenkire igaz a kérdés, hogy képes-e a közelmúlt nyilvánvaló hibáiból tanulni.

Sajnálatos módon hazánk már a globális pénzügyi válság nélkül is jócskán gyűjtött tapasztalatokat abban, hogy sikeres választások után az időnyerésre játszó különutas gazdaságpolitikai megoldások nem a felzárkózást, hanem a sikeresen növekvő régiós országoktól való leszakadást gyorsítják. A 2002 utáni évek tapasztalata évtizedekre elegendő tanulságul kell hogy szolgáljon, s bízzunk benne, hogy az elkövetkező évek nem újabb hasonló tapasztalatok szerzéséről, hanem a korábbi tanulságok hasznosításáról szólnak majd.

Volt pénzügyminiszter

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek