A jüan szép lassan megy előre a maga útján
Azt az állítást nagyon nehéz megvédeni, hogy a jüan nincs alulértékelve, főleg ha Kína tetemes folyómérleg- és tőkeforgalmimérleg-többletére gondolunk. Gyors felértékelődést mégsem várhatunk, annak ellenére sem, hogy a valuta immár nincs a dollárhoz kötve.
A vitában Kína hivatalos álláspontja az, hogy a felértékelődésnek fokozatosan, autonóm és ellenőrizhető módon kell végbemennie, ha az ország el akarja kerülni a magasabb árfolyammal járó – a kivitelt és a foglalkoztatást érintő – negatív hatásokat. A jelenlegi árfolyamrendszerben a jüant egy valutakosárhoz kapcsolták, és az egészet úgy tervezték meg, hogy a központi banknak legyen mozgástere a felértékelődés ütemének meghatározásában. A követett célnak megfelelően a dollárral szembeni jegyzés mindkét irányban ingadozni tud, hogy a spekulánsokat el lehessen tántorítani az egyirányú fogadásoktól a jüannal szemben.
A jüan erősödésének mindazonáltal már korábban el kellett volna kezdődnie, és gyorsabb ütemben kellett volna végbemennie, akkor, amikor a kínai kereskedelmi többlet jóval kisebb volt, gazdaság növekedése pedig kevésbé függött a kiviteltől. E késedelem sokkal költségesebbé tette a folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozását, emiatt Kína súlyos dilemma elé került.
A globális pénzügyi válság miatt a kínai kivitel növekedése 2009-ben harmadával csökkent 2008-hoz képest. A 2010-es esztendő első hét hónapjában 84 milliárd dollár volt a kereskedelmi többlet, ez 21 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. Az ország kereskedelmi többletében kimutatott jelentős és állandósuló csökkenés elbizonytalanította a kínai kormányt a tekintetben, hogy célszerű-e engedni a jüan jelentős felértékelődését, ha tartani kell a külgazdasági mérleg későbbi romlásától.
A dolog másik oldala, hogy a kínai központi bank vonakodik az állandó dollárvásárlásoktól, mert attól tart, a romló fiskális pozíciók és az erős külső egyensúlyhiány miatt Amerika esetleg ellenállhatatlan csábítást érez majd adósságterheinek elinflálására. Ezért tehát minél nagyobb intervenciós dollárvásárlásokat hajt végre a központi bank, annál nagyobb a nemzeti vagyonvesztés, amelyet Kínának a jövőben esetleg el kell szenvednie.
Az adott helyzetben Pekingnek gondosan kimért egyensúlyt kell teremtenie az ország exportszektorának védelme és a nemzeti vagyon megőrzésének követelménye között. A kormánytisztviselők előtt álló dilemma éppen az, hogy a jüan felértékelődése miatti kivitelcsökkenés az érintett ágazatokban ténylegesen és azonnal érzékelhető lesz, ezzel szemben a valutatartalékok értékének elolvadásából eredő nemzetivagyon-csökkenés a kínai társadalom egészét sújtja, igaz, csak később.
Egy további szempont az, hogy Kínában fokozatosan növekedett az általános árszínvonal, különösen pedig a bérek szintje, ami azt jelenti, hogy reálértékben erősödött a jüan, bizonyos mértékig csökkentve a névleges felértékelődés szükségességét. A kereskedelmi minisztérium vezetői nemrég olyan óhajt fogalmaztak meg, hogy 2010-ben csökkenjen tovább a kereskedelmi többlet, bár ennek elsődleges eszközét nem a valuta felértékelődésében látják. Ebből kiindulva megjósolható, hogy rövid távon a jüan árfolyamában nem lesz semmilyen komolyabb változás, hacsak egyéb körülményekben nem következik be valamilyen drámai fordulat.
Ezzel egyidejűleg azonban nem kellene eltúlozni az árfolyamváltozásnak a kereskedelmi mérlegre kifejtett hatását. Reálértéken a jüan 18,6 százalékkal értékelődött fel 2005 júniusa és 2008 augusztusa között, a dollárral szemben névértéken számítva pedig 16 százalékkal. A kivitel ezzel párhuzamosan – éves rátán – 23,4 százalékkal növekedett, szemben az import 19,7 százalékos éves bővülésével. Az árfolyam ily módon csak egy a sok tényező közül, amelyek mind hatással vannak a kereskedelmi mérlegre. Kínában a jövedelmek hatása az össz-
keresletre jóval nagyobb, mint az árfolyam mozgását kísérő árváltozásoké. A kínai kereskedelmi többletnek 2008 vége óta megfigyelhető zsugorodása sokkal inkább a globális növekedés lassulásának és a pekingi kormány által életbe léptetett fiskális ösztönző program hatásának tudható be, semmint az árfolyam változásának.
A kérdés az, vajon a jüan árfolyamának szabad lebegtetésével kiegyenlítődne-e a kereskedelmi mérleg? Valószínűleg nem. A kínai valuta gyors emelkedésével növekedne a nettó tőkekiáramlás, hasonlóképpen ahhoz, amit Japán tapasztalt, amikor az 1985-ös Plaza-egyezmény után felszökött a jen árfolyama. Ennek folytán az átfogó fizetésimérleg-egyensúly talán létrejöhetne egy bizonyos árfolyamszinten, de egy megcsappant folyómérlegtöbblet ennek ellenére fennmaradna.
Amerikának nem kellene túl nagy reményeket fűznie ahhoz, hogy a valutája gyengítésével korrigálni tudja kereskedelmi egyensúlyhiányát, mert ennek alapvető oka nem az erős dollár. Amerika túlfogyaszt és túlzott mértékben vesz fel hiteleket. Egy erősödő dollár ugyan tovább ronthatná a kereskedelmi mérleget, de ha gyengülne, az pánikot váltana ki a tőkepiacokon. Ez felhajtaná a kockázati prémiumokat a dollárban jegyzett eszközök körében – beleértve az amerikai államkötvényeket –, ami a növekedés jelentős lassulásához és a dollár további gyengüléséhez vezetne.
A jüan megerősödése nyomán kiszorulnának a piacról az USA-ban eladott kínai termékek. Ha azonban az USA elmulasztja a megtakarítások növelését, akkor nem tűnik el a folyómérleghiánya, függetlenül attól, hogy a dollár merre tart. Amerika képessége a növekedés újraindítására és folyómérleg-deficitjének korlátozására elsősorban attól függ, vajon meg tudja-e erősíteni az alkotó- és innovációs készségét, helyreállítva ezzel a versenyképességét, egyidejűleg megfelelő keresletet támasztva.
Mind Kína, mind Amerika számára a jüan-dollár árfolyam fontos lehet a növekedés és a kiegyensúlyozottabb folyómérleg megteremtéséhez. E kettős cél eléréshez azonban szerkezeti változtatásokat is végre kell hajtani mind a kínai, mind az amerikai gazdaságban.
Yu Yongding a kínai Világgazdasági Kutatóintézet elnöke, a jegybank monetáris tanácsának volt tagja
Copyright: Project Syndicate, 2010
@ www.project-syndicate.org
