Ezentúl a segélyt már máshogy hívják, nem is jár automatikusan
Dolgozni vagy tanulni kell azért, hogy valaki továbbra is kapja. Az állástalanok nem mondhatnak nemet a felajánlott munkára a végzettségükre hivatkozva, és elesnek minden fillértől akkor is, ha nem tartanak rendet és tisztaságot udvarukon. Az államtitkár azt mondja, aki segítséget kér a közösségtől, az feleljen meg a társadalom elvárásainak. Bizonyára sokan helyeselnek. Aki bajban van, tegyen meg mindent azért, hogy jobb legyen, és mindenekelőtt: igyekezzen elhelyezkedni.
Ráadásul az eddigi rendszerrel ellentétben nem az önkormányzati söprögetést, hanem a vállalkozásoknál való elhelyezkedést támogatják jobban, hiszen a vállalkozó csak akkor vesz fel újabb dolgozót, ha tényleg szüksége van rá. Bevonnák a közfoglalkoztatottakat a nagyberuházásokba, az árvíz- és belvízvédelembe is, több ezer új dolgozóra számítanak ezeken a területeken. Ezzel nincs vége: a kormány tegnap jelentette be, hogy a munkaképesség felülvizsgálatával kétszázezer új embert szeretne visszavezetni a munkaerőpiacra a nyolcszázezer magyar rokkantnyugdíjas közül.
Valóban nem ártana a gazdaságnak, ha a kormánynak tényleg sikerülne több embert rávenni a munkára. Magyarország foglalkoztatási szintje csaknem tíz százalékponttal az uniós átlag alatt van, és jelentősen elmarad a régiós versenytársakétól is. A kormány egymillió új munkahelyet ígért középtávon; ennek sikerét sokan vitatják, de láthatóan van szándék arra, hogy aktivizálják a munkaerőpiacot. Kérdés, hogy a segélyekről, rokkantnyugdíjról leválasztott inaktívaknak jut-e majd munka a válságadókkal sújtott, gyakran a képzett munkaerőt is visszautasító gazdaságban, és elég ösztönzést ad-e ehhez az adórendszer, amely nem csökkentette a járulékterheket.
