Haladék a magyar földpiacnak

Mi tagadás, vaskos meglepetés lenne, ha Brüsszelben „csont nélkül átmenne” az a magyar kérés, amely az uniós állampolgárok itteni földvásárlásait tiltó moratórium hároméves meghosszabbítására irányul. A bizottsági jóváhagyást vélhetően kellemes fordulatként értékelnék kormányzati körökben is, hiszen a vidékfejlesztési tárca – a rosszabb forgatókönyvre készülve – nem véletlenül bonyolított le tárgyalássorozatot az elmúlt hónapokban azért, hogy egy esetleges közös szavazáshoz a lehető legtöbb tagállam előzetes támogatását megnyerje.

Ma sokan a jövő évi soros magyar elnökség kapcsán is lobbizó miniszterelnök személyes közbenjárásának tulajdonítanák, ha az Európai Bizottság – miként a hírekben szerepel – valóban rábólintana a magyar hosszabbítási igényre. Brüszszel ugyanis korábban többször is igyekezett érzékeltetni, hogy nem elégedett a 2004-es csatlakozáskor életbe léptetett, hétéves moratórium eredményeivel, mivel a magyar földárakat nem sikerült kellő mértékben közelíteni az uniós szinthez. Akkor pedig mi a biztosíték arra, hogy jóval rövidebb időszak alatt, vagyis a következő három évben látványos változások következhetnek be? – vetették fel időről időre EU-s illetékesek.

Az elmúlt évek hiányosságai döntően arra vezethetők viszsza, hogy a parlamenti pártok a földügyet mindvégig kőkemény politikai kérdésként kezelték, ezért a szükséges birtokpolitikai szabályozások nem születhettek meg. A termőföldkérdést jórészt érzelmi megnyilatkozások lengték körül, a pártok pedig ezt meglovagolva úgy irányították földpolitikájukat, hogy az a legtöbb szavazatot hozza. Így hét év múltán is a moratóriumi témánál és az ígéreteknél toporgunk. A kérdés most az, hogy hosszabbítás esetén a kétharmados fideszes parlamenti többség javít vagy tovább ront a földpiaci helyzeten.