Fékek behúzva

A legutóbbi statisztikák is ezt támasztják alá: a kiskereskedelmi forgalom többéves mélypont körül van, igaz, legalább a zuhanás megállt már. Az eladások volumene azonban a hét évvel korábbi szintet sem éri el, ilyen forgalom pedig értelemszerűen kevesebb kiskereskedelmi vállalkozást tud eltartani. A nagyobb szereplőket terhelő válságadót ellensúlyozhatja valamelyest más adónemek csökkentése, de a helyzet érdemi, fenntartható javulása csak a vásárlások beindulásától várható.

Az előrejelzések szerint azonban még az idén sem a belföldi kereslet lesz a húzóerő a magyar gazdaságban. Egy évtizeddel korábban ezt a kijelentést még akár örömtelinek is nevezték volna közgazdászok, mivel szinte az exportpiacon elért sikeresség volt a gazdaság egyetlen mércéje. Azóta azonban kiderült, hogy nem növelhető a végtelenségig a külföldtől való függésünk sem. Ha kicsit későn is, de rájöttünk, hogy ahogyan az ember életében, a gazdaságban is a kiegyensúlyozottság a legfontosabb. A kereskedők számára is releváns tehát, hogy az a növekedés, amelynek most még csak a csírája látszik, fenntartható lesz-e.

Az erőn felül eladósodott lakosság aligha tudja további hitelekből fedezni a fogyasztását, a kérdés csak az, hogy egyáltalán beindul-e érezhető növekedés a vásárlásokban. A jövedelemadó-kedvezmények ugyanis átlagban alig ellensúlyozzák a megemelkedett hiteltörlesztést. A foglalkoztatottság a válság előtti szinten van ugyan, azonban a szociális juttatásokról ugyanez nem mondható el. A korábbi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy hiába érkezik jelentős külföldi tőke, a munkahelyek számán ez alig látszik meg. Ebben a helyzetben a legnagyobb tartalékot az jelenti, ha a krízis lecsengésével visszagyengül a svájci frank, de remélhetőleg ekkor sem rohan majd mindenki hitelt felvenni. Mert úgy egy évtized múlva ugyanitt tarthatunk.