Javul-e a gyógyszerellátás a patikatulajdonlás változtatásával?

Sinkó Eszter
A Semmelweis Egyetem Menedzserképző Intézet programvezetője, egészségügyi közgazdász
Zsebszerződések
„Azzal, hogy a gyógyszerészek többségi tulajdonhoz jutnak a patikákban, erősödhet a szakmaiság. Ám tartok tőle, hogy a fennálló tulajdonosi szerkezet megváltoztatása alkotmányosan aggályos. Amúgy a többségi tulajdon megvásárlásához pénzre lenne szükségük a gyógyszerészeknek, amelynek nem látom a forrását. Félő ezért, hogy a zsebszerződések kerülnek előtérbe, s az igazi tulajdonos háttérben marad. A gyógyszertári szektor igazi gondja évek óta változatlan, alacsony az árrés, amelynek növelése bizonyára a betegekre terelődne. Úgy gondolom, tárcaközi bizottságot kellene létrehozni az egészségügyi ágazat egészének rendbetételére, ugyanis a GDP-ből történő 4,5 százalékos részesedése 3 százalékkal kevesebb az EU-átlagnál.”

Küttel Sándor
A Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének elnöke
Kirekesztettség
„Sérelmes és nem indokolt a nagykereskedők kizárása a gyógyszertárak tulajdonlásából, hiszen szakmai befektetőkről van szó. A gyógyszer-kiskereskedelem gondjai amúgy nem a tulajdonviszonyokban, hanem a szektor alulfinanszírozásában, az alacsony árrés rendszerében keresendők. Emiatt a gyógyszertárak többmilliárdos adósságot halmoztak föl az utóbbi időkben. Ám míg eddig a nagykereskedők opciós vételi joga biztosítékot jelentett a patikáknak nyújtott áruhiteleikre, ez a tulajdonból való kizárásukkal megszűnt. A decemberi törvénymódosítás pozitívuma ugyanakkor, hogy visszaállította a patikalapítás földrajzi és lakosságszámhoz kötött korlátait. A gyógyszertárak számának elmúlt években történt megugrása ugyanis sokat rontott a jövedelmi helyzetükön.”

Hankó Zoltán
A Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke, gyógyszerész
Egységesen
„Szükség volt a változtatásokra, az intézkedések egységes rendszert képeznek, a gyógyszer- és a betegbiztonság javítását, az esélyegyenlőséget, valamint a közpénzek racionális felhasználását célozzák. Bővülnek a patikák egészségügyi feladatai, az állam jogai újra arányosak a felelősségével, és helyreállt a gyógyszerészi kompetencia a patikaműködtetésben. A patikalétesítés során a szükséglet elve érvényesül. A patikaláncok nem növekedhetnek tovább, és a gyógyszertárak – 2017 után – csak többségi gyógyszerészi tulajdonban működhetnek. A tulajdoni előírások érvényesítéséhez fel kell számolni a körbetartozásokat, transzparens viszonyokra és tervezhető gazdasági környezetre van szükség. Ehhez a gyógyszerpiaci szereplők együttműködése is kell.”

Simon Tamás
A Magyar Rákellenes Liga elnöke, orvos
Szakmaiság
„A liberális szemlélet lehetővé tette, hogy boldog-boldogtalan patikát nyisson az elmúlt három évben. Ez a városokban jó volt, hiszen a gyógyszertárak közel kerültek a betegekhez, ám nem biztos, hogy minden esetben megfeleltek a szakmai követelményeknek. Volt, ahol jóformán csak bizonyos gyógyszergyár készítményét tárolták, ezért ha ott akarta beváltani a receptet a beteg, vissza kellett mennie a megrendelt orvosságért. Azt nem ellenezném, hogy a vény nélküli készítmények vásárlása ellenében beváltható pontokat gyűjthetnek az emberek, ez az adott patikához kötötte őket, ami jó. A gyógyszertárak ugyanis nemcsak egészségügyi intézmények, hanem kereskedelmi egységek is. A betegek gondozása orvosi feladat, s a gyógyszerészeknek segíteni kell őket.”

Boncz Imre
A Pécsi Tudományegyetem Egészségbiztosítási Intézetének igazgatója
Forrásteremtés
„A patikaliberalizáció célkitűzései között szerepelt: a patikanyitás könnyítése révén a betegek közelébe vinni a gyógyszerellátást. Mára kiderült, hogy új gyógyszertárak a legritkább esetben nyíltak aprófalvas környéken, ezzel szemben inkább a nagyobb városokban, a már meglévő, vélhetően nagyforgalmú patikák közelében. A másik kulcskérdés volt, hogy gazdaságpolitikai szempontból minek tekintjük a patikákat: a gyógyszerész személyi jogára épülő, kvázi családi kisvállalkozásnak, vagy tőkeerős befektetők kezében lévő „áruházláncnak”. Célszerűnek a gyógyszerészt helyzetbe hozó megközelítés tűnik, azzal, hogy az egészségpolitikai döntés mellé szükség lesz olyan gazdaságpolitikai határozatra is, amely a szükséges tőkét elérhetővé teszi a gyógyszerészek számára.”

VG-->