Súlyos elvonások jönnek az oktatásban - nincs nyomás a tanárokon
Nyomás az oktatókon
„Komoly baj, hogy a tanárokon nincs nyomás a diákok részéről. Az AIT Budapesten azok az amerikai diákok, akik kifizetnek 13 ezer dollárt a képzésért, elvárják a tanáraiktól a minőségi oktatást. Azok viszont, akik más egyetemeken az államilag finanszírozott képzésben nem érzik azt, hogy áldozatot hoztak volna a tanulmányaikért, nem követelnek majd annyit. A szociális támogatást és a tandíjat külön kell választani egymástól. A szociális támogatást azoknak adják, akik jó tanulók, de egyedül nem tudnák kifizetni a képzést, a tandíj pedig fejezze ki az oktatás értékét. Fontos lenne, hogy a tandíjmentesség esetén is lehessen tudni, mekkora az az összeg, amelyet az állam átvállal, és ezt a segítséget meg lehessen vonni attól, aki nem teljesít eleget.”
Mezey Barna, az ELTE rektora
Olcsóbb humán képzés
„Nagyon nehezen képzelhető el, hogy megvalósuljon az önköltséges képzés terve. A kormány ötleteiről csak annyit tudunk, hogy súlyos elvonások jönnek. A költségtérítéses képzésre szükség van, némi sarkítással mondhatnám azt is, ezek egészítik ki elviselhető szintűre az egyetemi büdzsét, az állami normatívák körülbelül a bérek fedezetére elegendők. Világszerte divatos szlogen, hogy több műszaki és kevesebb társadalomtudományi képzésre van szükség. Ám nem azzal lehet megoldani a kérdést, ha több helyet teremtenek a másik oldalon; a közoktatást kell átalakítani, ha ilyen kormányzati célok vannak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a humán képzés jóval olcsóbb, 2-4 bölcsészhallgató oktatásának költsége tenne ki egy természettudományos helyet.”
Nagy Dávid, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke
Nem lehet tandíj
„Meglepve fogadtuk az első híreket a tandíj-kötelezettség terveiről, ezután megnyugtatóan hatott Szijjártó Péter nyilatkozata arról, hogy nem vezetnék be a tandíjat. 2008-ban a népszavazáson erről egyértelmű vélemény hangzott el. Az teljesen elfogadható, sőt, kimondottan támogatható, hogy a felsőoktatási intézmények a munkaerőpiac igényeivel összehangolva alakítsák ki a tananyagokat. Erre jó példa Győr, ahol a Széchenyi István Egyetem az Audi Hungariával közösen alakítja ki a tematikát évek óta, és már külön tantárgyat is bevezettek, hogy hatékonyabb legyen az együttműködés. Az még nekünk is kérdés, hogyan alakulnának a keretszámok, erről várjuk a kormánytól a konkrétumokat. A tandíj bevezetése viszont teljes mértékben elfogadhatatlan lenne.”
Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képzési igazgatója
Piaci igények
„Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet évente készít felmérést a pályakezdőkkel kapcsolatos vállalati elégedettségről, ezekből alapos képet kaphatunk a különböző diplomák iránti keresletről. Fontos, hogy az államilag finanszírozott képzésben a keretszámokat a munkaerőpiac igényeihez alakítsák; ma Magyarországon például a természettudományos vagy a műszaki végzettségű friss diplomások iránt jóval nagyobb a kereslet a kínálatnál. Ráadásul mivel egyre kevesebb gyerek születik, az egyetemek merítési bázisa hamarosan lecsökken, erre pedig nem készült fel az oktatási rendszer. A felsőoktatás szerkezete is változtatásra szorul, a felsőfokú szakképzés szerepét tovább kell növelni, ebben jelentős az elmaradásunk Nyugat-Európához képest.”
Varga Júlia, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének nemzetközi és szakképzési igazgatója
Minőségi szelekció
„A felsőoktatás szakmastruktúrája nem alkalmazkodott a piaci kereslethez. Európai összehasonlításban is alacsony a műszaki-informatikai és természettudományos képzés aránya. Ez hátráltatja az ipari szerkezet átalakulását és gyengíti az ország tőkevonzó képességét. A felsőoktatásból kikerülők végzettségének szerkezete nem felel meg a munkaerőpiac elvárásainak. Kívánatos, hogy a túlzott kapacitással rendelkező intézmények közt minőségi szelekció történjen. Az állami finanszírozású képzéseket a munkaerőpiac igényeihez kell igazítani, teret engedve a társadalmi igények szerinti magánfinanszírozású képzéseknek. A sikeres oktatási rendszerű országok felsőoktatási intézményeinek vezetésében gyakran kapnak helyet a munkaadói szövetségek képviselői.”
