Számháború
A számokat részleteikben vizsgálva ugyanakkor jóval árnyaltabbá válik a kép. Nem elhanyagolható szempont például, hogy az adózott nyereség kialakulásánál – normál esetben – meghatározó kamat- és nem kamatjellegű eredmény egyaránt csökkent az első fél évben (utóbbi több mint 42 százalékkal), ami nem éppen arra utal, hogy akár a bankok üzleti aktivitása, akár „haszonkulcsa” növekedett volna. A pénzügyi és befektetési szolgáltatásokon elért nyereség is a töredékére apadt, vagyis ez sem az a terület, ahol éppen virágkorát éli a szektor.
A jó eredmény elérésében láthatóan több, nem a működésből adódó elem játszhatott szerepet. Ilyen például, hogy az elszámolt céltartalék és értékvesztés féléves mennyisége 203-ról 107 milliárdra olvadt, ez csak annak tulajdonítható, hogy egy-két szereplő felszabadított néhány, elsősorban vállalati ügyfelek hiteleihez kapcsolódó tételt. A kapott osztalék is bő 23 milliárdos növekedést mutat a tavalyihoz képest, amely szintén nem a magyar bankok, hanem külföldi leányaik jó teljesítményével magyarázható.
Nem árt figyelembe venni azt sem, hogy a problémás hitelek utáni céltartalékoknál, mint mindig, most is a második fél évben jöhet a feketeleves, így könnyen elképzelhető, hogy az év végi eredménykimutatás – ahogy tavaly is – jóval gyászosabb képet mutat majd a félévesnél. Helyükön kell tehát kezelni a mostani számokat: még akkor is, ha 240 forint körüli svájcifrank-árfolyamnál ez meglehetősen nehéz feladat.
