Az EU bünteti a kormányt, ők pedig minket?
Igazán nem is az a tudat a súlyos, hogy ezeket az összegeket adón keresztül gyűjtenék össze. Csak a végzetesen demagógok állnának elő erre azzal a kéréssel, hogy ne az emberekkel fizettessék meg. A baj ott van, hogy a kormány meg sem próbál valamin spórolni, úgy átcsoportosítani költségvetési tételeket, hogy a kártérítés legalább egy része kijöhessen máshonnan. Az egyébként sem kicsi adóterhekre teljes egészében rárakódik az, amit a kormány jogilag hibásnak ítélt döntései miatt kapunk – talán jobb is nem belegondolni, mennyit jelenthet ez.
Az indítványt ráadásul abba a törvényjavaslatba tették bele, amely a kommunizmus idején elkövetett bűnökről szól, vagyis semmi köze nincs az adókhoz. Ez lassan már nem lep meg senkit, mégsem szabad átsiklani a probléma felett. Mert a jó gazdaság egyik legfőbb alapja a kiszámíthatóság, ami nem csak arról szól, hogy ne sok véletlenszerűen kivetett különadó legyen, hanem arról is, hogy az adótörvényeket ne meglepetésként írják meg.
A kormánypártok nagyjából kilencszáz oldalnyi törvényjavaslatot nyújtottak be a hétvégén, hétfőn pedig az este szavazásra feltett indítványokhoz hosszú, utolsó pillanatos, salátaszerű módosítókat kellett áttanulmányozni. Ezzel három körnek okoznak igen nagy kényelmetlenségeket: az ellenzéki képviselőknek, az újságíróknak és a Fidesz-holdudvaron kívüli gazdasági elitnek, akiknek naprakészen ismerniük kell a rájuk is vonatkozó újabb és újabb szabályokat. Az ellenzékért és a sajtóért nem kár, megbirkózunk a magunk bajaival. De a gazdaságot állandó bizonytalanságban tartani – abból nem jöhet ki jól senki sem.
