Mire jó a fapados munkaerő?
A közfoglalkoztatottak jellemzően képzetlenek, munkatapasztalatuk gyakran egyáltalán nincs, a munkához való hozzáállásuk legalábbis kétséges, a hagyományos dolgozók lecserélése közmunkásra pedig jogilag lehet kockázatos. Van azonban egy nagy előnyük – legalábbis a foglalkoztató szempontjából. Kevesebbe kerülnek, mint a munkaerőpiacon jelen lévő dolgozók, még akkor is, ha minimálbéres alkalmazottakról van szó.
Legyünk őszinték: a közfoglalkoztatás jobbára csak szociálpszichológiai, illetve politikai eszköz. Előbbi hatékonyságával kapcsolatban megoszlanak a vélemények, a politikai előny már világosabban látszik. Ha el is fogadjuk azt, hogy a közfoglalkoztatás jelenlegi rendszere hosszabb távon képes a munkaerőpiacra visszavezetni jelentős számban a perifériára sodródottakat, akkor is kérdéses, hogy a gazdaság számára értéket tudnak előállítani – legalábbis ebben a fázisban.
Vannak azonban olyan cégek szép számmal, ahol egyes munkafolyamatokhoz nem kell semmiféle képzettség. Egy olyan évben, amikor a minimálbér viszonylag nagy mértékben emelkedik, a fogyasztás nem bővül, a gazdasági növekedés esetleg recesszióba fordulhat, sok minden másképp van, mint békeidőkben. 2012-ben – senki se kergessen illúziókat – nagyon erős nyomás lesz a vállalkozásokon, hogy költséget, például bérköltséget csökkentsenek, a túlélés miatt.
Elképzelhető tehát, hogy legalább néhány vállalkozásnál a fentebb sorolt ellenérvek felett győz az egyszerű matematika. Hogy ez mennyire segít át egy vállalkozást a nehéz időszakon, vagy mennyire lesz végül kifizetődő, látva az elvégzett munka minőségét, az ma még lehet vita tárgya. Az azonban bizonyos, hogy a vállalkozások egy része a közfoglalkoztatottakat választja majd, és ezzel sem a munkaerőpiac, sem a nemzetgazdaság nem fog előrelépni egy lépést sem.
