Összefonódás

A sorsdöntő Orbán–Barroso-találkozóról kiadott két közlemény mindegyike külön-­külön önmagának, illetve keresztbe-kasul egymásnak is ellentmond. Orbán Viktor szerint azon akadályokat kivéve, amelyek nem hárultak el, elhárultak az akadályok, Barroso pedig üdvözli a magyar erőfeszítéseket a vitás pontok elhárítására, amelyek fennmaradtak.

A cselekmény három szála pedig közben szépen ­összefonódik. Az IMF–EU-hitel, a kötelezettségszegési eljárások és a túlzottdeficit-eljárás már együtt sír és vigad. A tegnapi találkozó elé időzítették a második Széll Kálmán-tervet, a találkozón szóba került a hiteltárgyalások ügye, a fő kérdés pedig az volt, enged-e Magyarország bármit is azon vitatott pontokban, ­amelyek az Európai Bizottság szerint sértik a közösségi jogot.
Próbáljuk meg kibogozni: ha Magyarországnak lesz kedve engedni az ombudsman, a bírói és jegybanki függetlenség ügyében, akkor nem lesz akadálya a hiteltárgyalások megkezdésének, és lesz esély kimenteni az államháztartást a túlzottdeficit-eljárásból. Ha nem lesz, lesz és nem lesz.
A tét az, hogy az Európai Bizottság ezt a gordiuszi csomót ma egy éles pengelendítéssel szétvágja-e, és úgy dönt-e, beperli Magyarországot az alapszerződések többrendbeli megsértése miatt.

A jelek szerint legalább a jegybanki ügyben nem lesz vagdalkozás. Tegnap Olli Rehn pénzügyi biztos ezt írásba adta, amiből az látszik, hogy Orbán e ponton engedett vagy ígért valamit. Legalábbis ezt jelentette az Európai Jósok és Kézrátétellel Tőzsdézők Szövetsége, amire erősödött a forint.

Sajnos azonban az államcsőd veszélye nem múlik el ilyen könnyen. IMF-hitel nélkül, ezoterikus adótervekkel, hátat fordítva az EU-nak túl nagy a kockázat. Talán tegnap zárt ajtók mögött már eljutott idáig a gondolatmenetben Orbán Viktor is.