Csapdahelyzet
Ez viszont nem elsősorban a rendelet hibája, hiszen az önmagában nem rossz: az ügyfél ugyanis elvben jelentős, ám az idő múlásával fokozatosan csökkenő kamattámogatást vehet általa igénybe, új és használt lakáshoz egyaránt. Annál nagyobb gondot jelent ugyanakkor, hogy a feltételek miatt nagyon szűk marzs marad a finanszírozó bankoknál, amely a jelenlegi körülmények között nyilvánvalóan nem elég. Így nem véletlen, hogy alig néhány szereplő kezdte el árulni a konstrukciót.
Viszont az is egyértelmű, hogy az otthonteremtés támogatásának a mostani piaci környezet sem kedvez, vagyis a jobb körülmények között gond nélkül működő rendszer jelenleg nem életképes.
A makrogazdasági mutatók rosszak, nincs gazdasági növekedés, és ami még nagyobb baj, kereslet sem igazán mutatkozik a támogatott hiteleknél potenciális ügyfeleknek tekinthető családok részéről. Ezen a helyzeten csak egy olyan konstrukció segíthetne, amely jóval szélesebb kör számára, és a most elérhetőnél sokkal kedvezőbb feltételekkel biztosítaná a lakásfinanszírozást.
Viszont ez mindjárt azt feltételezné, hogy a költségvetést terhelő részt a mostaninak többszörösére emelje a kormány, ez pedig a jelenlegi körülmények között gyakorlatilag lehetetlen: nem lehet – mint ahogy tették azt 2001 után –
százmilliárdokat kitenni az ablakba, évtizedes időtávon támogatva a lakásvásárlókat. Ennek megfelelően hiába van ismét napirenden a téma, gyökeres mértékű előrelépésre nem nagyon lehet számítani. A legvalószínűbb forgatókönyv az lehet, hogy egy-két, inkább kozmetikai jellegű változtatást beépítenek a jogszabályba: ám ettől növekedés egész biztos nem lesz a lakáshitelpiacon. Csapdahelyzet van tehát, amelyből egyhamar nem is lehet kitörni.
