Gesztusérték
Megjelent a Magyar közlönyben a különadó alapjának csökkentéséről szóló jogszabály-módosítás, amivel a kormány eleget tett a Magyar Bankszövetséggel még december közepén kötött megállapodáscsomag egyik pontjának. Ez mindenképpen üdvözlendő dolog. A törvénymódosítás nyilvánvaló célja, hogy élénkítse a hazai lakosság és a kis- és középvállalkozások finanszírozását oly módon, hogy a hitelezési aktivitásukat növelő bankoknál lehetővé teszi az extra teher csökkentését. Egy jogszabály viszont csak akkor jó, ha a megalkotásakor kitűzött célok meg is valósulnak általa: ennek a követelménynek viszont a most kihirdetett módosítás több szempontból is nehezen tud megfelelni.
Az első számú probléma, hogy a módosításban előírt keretrendszer meglehetősen szigorúra sikeredett. A törvény szerint ugyanis csak a közteher alapja – és nem annak mértéke – csökkenthető akkor, ha egy pénzügyi intézmény szinten tartja, illetve növeli ügyfélhitel-állományait. Ennek megfelelően az elérhető adókedvezmény több tíz milliárdos hitelállomány-növekedésnél is csak néhány százmillió forint, ami nyilvánvalóan nem húzza fel hirtelen a hazai hitelpiacot.
A másik gond, hogy maga a gazdasági környezet sem kedvez sem a lakossági, sem a kkv-hitelezés felfutásának, tehát a most beépített ösztönző egy halott piacot próbál életre kelteni. A bankok ugyanis mostanság nem bővelkednek kihelyezhető forrásokban, drágán jutnak – ha jutnak egyáltalán – pénzhez, a kockázatvállalási hajlandóságuk pedig makacsul alacsony. A kevés hitelezni akaró és tudó szereplő pedig egyáltalán nincs könnyű helyzetben, mert sem a lakosság, sem a kisvállalati szektor nem kapkod a hitelekért, hiszen okkal tart a bizonytalan környezettől.
Mindezek alapján igen visszafogott hatásokat lehet várni a most életbe lépő különadó-kedvezménytől, ami így leginkább egy, a bankoknak adott szép gesztusnak értékelhető. Ösztönzőnek viszont kicsit kevés lesz.
